A szakmám az életem
Irigylésre méltó ember Varga Péter. Abból és azért él, amit igazán szeret csinálni. Immár negyvenhárom éve a kosár- és fonottbútor-készítéssel foglalkozik, s ő azok közé tartozik, akik nemcsak mesteri módon művelik, hanem mesterien tanítják is a szakmát.
Pécsett, a Termelőiskolában ismerteti meg a mesterség fortélyaival közel tíz éve a 16 és 25 év közötti fiatalokat.
*
A Magyar Iparszövetség Oktatási Központ (MIOK) pécsi kirendeltsége Baranya, Somogy és Tolna megyében 10 éve képviseli az oktatási központ és alapítványa tartalmi programjában, minőségi követelményeiben és szervezeti rendjében meghatározott feladatokat. Mint Borsós István, a MIOK Kft. pécsi vezetője elmondta, az állam által elismert szakképesítések között 43 szakmát sajátíthatnak el a hallgatók a tanfolyamokon, de vannak ezeken kívül bizonyítványt adó képzések, szakmai továbbképzések, nyelvi kurzusok, kommunikációs és vezetési tréningek. A szakképesítések között szerepel a kosárfonó és fonottbútor-készítő szakma is.
*
Varga Péter, a kosárfonók, fonottbútor-készítők mestere Békés megyéből, pontosabban Békés városából származik.
– Azt mondják, ez a kosárfonás őshazája. Valamikor, a Körösök árterében termettek a legjobb fűzfaágak, később itt épült fel az első magyar kosárfonó vállalat. Itt lettem 1958-ban ipari tanuló – mondja. – Nagyon megtetszett ez a szakma, ottmaradtam a gyárban. Estin leérettségiztem, aztán végigjártam a szamárlétrát. Előbb minőségi átvevő, aztán művezető, majd telepvezető lettem, végül kikötöttem a tanításnál. Amikor Pécsett megindult ez a szakképzés, megkerestek, és én igent mondtam. 1994 óta itt tanítok.
– Pécsre is költözött?
– Nem, a családom, én is Békésben élünk, én itt lakom az iskola vendégszobájában, a hétvégeken hazautazom. A fiam is ingázik, ő a szegedi egyetem jogi karán adjunktus. Persze neki jóval közelebb van a munkahelye.
– Megéri így is?
– Nagyon sok örömet szerez a tanítás. Látni, hogyan formálódik egyre szebbre egy-egy munkadarab, és látni, hogyan formálódnak ezek a fiatalok. Többségük hátrányos helyzetű, voltak, akik írni is alig tudtak, amikor idekerültek. A program harminc százaléka elmélet, a többi a gyakorlat. A fiatalok szabályos termelőmunkát végeznek, ezért rendszeres havi fix fizetést kapnak. Amire igazán büszke vagyok, amióta velük foglalkozom, még nem bukott meg senki. Az elmélet ugyan döcög egy kicsit, de a szakmai munkára a zöme négyest, ötöst kapott.
– Mi kell ahhoz, hogy az ember igazán jó kosárfonó, fonottbútor-készítő legyen?
– Kézügyesség és kreativitás.
– A saját fantáziája szerint is dolgozik?
– Időnként igen. Ez is lehet alkotómunka, egy sajátos eszközzel. Zömmel azonban megrendelésre dolgozunk. A természetes alapanyagok egyre népszerűbbek. Az emberek egymásnak adják a címünket, készíttetnek egyedi lakberendezési tárgyaktól, kutya-, macskaszálláshelytől a kerti bútorig mindenfélét. Vannak nagy tételű megrendelők is, például pékségek több száz kenyereskosarat kérnek. Még Ausztriából, egy nagyáruházból is rendeltek egy nagy tétel fonott bevásárlókosarat.
– Mi szerzi a nagyobb örömet: az oktatás vagy a kreatív munka?
– Békésben egy öreg kosárfonó mester egyszer rámpirított: meg vagy te őrülve? Kineveled magadnak a konkurenciát? Azt válaszoltam, mire annyit tudnak, mint én, már nem kell félnem a kenyérharctól. Tehát a tanítás nagyon sok örömet szerez, de a kreatív munka nélkül sem tudnék élni, mert meggyőződésem, hogy a szakma, a tudás minősíti az embert.
Hozzászólások