A papi hivatás gondolata gimnazista koromban vetődött fel
Szarvas István atya és Szarvas István
Az atyával, aki a Szent István Rádió igazgatója, szobájában Egerben a Széchenyi utcában beszélgetünk.
István Atya! Mikor került a rádióba, mikor jegyezte el magát az egyházzal és hogy került kapcsolatba a kommunikációval?
Az egyházzal már igazából mikor megkereszteltek akkor a szüleim eljegyeztek engem. A papi hivatás gondolata gimnazista koromban vetődött fel és akkor döntöttem úgy, hogy a papi szemináriumba ide Egerbe fogok eljönni, és itt kezdem meg tanulmányaimat. Bár abban az időben érdekelt engem a számítástechnika is, de végül is akkor úgy éreztem isten hív, és papi szolgálatra. Így kezdtem meg tanulmányaimat 1988-ban az egri Papnevelő Intézetben. A tanulmányok befejezése után itt szenteltek 1993-ban pappá. Az első évek káplániak voltak, Ózdon voltam egy évet. Miskolcon a Mindszenti Plébánián négy évet szolgáltam. 1998-ban innen kerültem ki Rómába, ugyanis én már a szemináriumot megelőzően is zenével foglalkoztam. Zongoraleckéket vettem, kántorképzőt végeztem el, a szemináriumi évek alatt is a kántori teendők jó részét elláttam itt a Papnevelő Intézetben. Igazából életemnek ez egy másik fontos és szerves része mind a mai napig az egyházzenével való foglalkozás, 1998-ban került arra mód, hogy az egri egyházmegyéből engem kiküldjenek Rómába egyházzenei tanulmányokra. Az egyházi zene pápai intézetében tanulva a gregorián énekkel ismerkedtem meg két éven keresztül. Ennek mind a gyakorlati alkalmazását akár karvezetésben, akár pedig éneklésben. Mind pedig elméleti tudnivalóit tanultam meg. De emellett ami nagyon fontos és azóta is sokszor visszaköszön, az ember egy képet kap a világegyházról. Ha az ember kint jár Rómában, akárcsak mint turistaként, zarándokként, már akkor nagy benyomást tesz rá, hogy a világ minden részéből vannak itt papok, szerzetesek, nővérek, világiak. Az ember közöttük is tanul. A mi intézetünk olyan intézmény volt, ahol Izland szigetétől Dél-Koreáig bezárólag a világ minden részéből voltak növendékek. Az ember egyfajta világegyház képet lát maga előtt és rájön arra és rádöbben, hogy ez az egyház, ha még itthon gondokkal küzdünk is, és az itthon alatt Európát értem, azért a világegyházi viszonylatba nagyon sok helyen komoly fejlődést tapasztalhatunk. 2000-ben kerültem vissza Magyarországra, pontosabban ide Egerbe. Amikor elindult a rádió Egerben, Magyar Katolikus Rádió Eger néven működött. Az egri bazilikai káptalani éveimben egy-két műsor szerkesztésében segítettem. Így ismerkedtem meg a rádiózással és azokkal a kollégákkal, most már így mondom kollégákkal, akikkel a mai napig együtt dolgozom.
Az elődöm, Juhász Ferenc atya 2003-ban kért fel arra, hogy vállaljam el a rádió vezetését, hozzátette: ennek nagyon örülne. Némi gondolkodás után végül elvállaltam. Így 2003-tól jegyeztem el magam a rádióval.
Így Ön két eljegyzésről szólt! Térjünk vissza kicsit Rómára, ahol két évet volt. Találkozott a Szentatyával?
A Szentatyával való találkozásom egy korábbi időpontra datálódik. 1993 nyarán, miután felszenteltek bennünket, akkor évfolyamtársaimmal együtt kimentünk együttes zarándokútra Rómába. Akkor még az volt a szokás, hogy a felszentelt ifjú új misés papok elmennek egy zarándokútra. Ennek során volt alkalmunk egy közös fotót készíteni a Szentatyával. Egy pár szóval köszöntött minket. Rómában tanulva többször láttam a Szentatyát, de igazából ennyire közvetlen találkozásra nem nyílt lehetőség, viszont 2005-ben Rómában volt egy konferencia a katolikus rádiók európai konferenciája keretén belül, ahol II. János Pál fogadott bennünket. Itt lehetőségem volt ismét közvetlenebb találkozásra. XVI. Benedek pápát még nem volt módom és lehetőségem annyira közelről látni vagy találkozni vele. A kölni ifjúsági világtalálkozón láttam, hiszen ő maga is ott volt.
Ön, Atya, ha jól tudom nemcsak a Szent István Rádió igazgatója, hanem egyéb egyházi tevékenységgel is foglalkozik!
Igen. A rádió mellett a másik tevékenységi terület az Érseki Szent József Fiúkollégiumnak a lelki vezetése. Itt az iskolai időszakban a tanév során szentmisét tartok a fiataloknak. Hittanórák vannak, lelki beszélgetésekre kerül sor, illetve a kollégium lelki programját magam állítom össze, illetve bonyolítjuk le a nevelő tanárokkal és az igazgatóval együtt. A másik terület, hogy az egyházmegyében kommunikációs felelős is vagyok, ennek keretében több helyről kérnek fel egy-egy beszámoló, újságcikk elkészítésére Új Emberbe, Keresztény Életbe, illetve rendszeresen havonta beszámolók a Família Családi Magazinba is az egyházmegyénkkel kapcsolatos eseményekről, történésekről. Egy-egy személynek a bemutatásán keresztül próbáljuk az olvasókhoz közelebb vinni az egyházmegyénknek az életét.
Gondolom, Önnek, mint a Szent István Rádió igazgatójának meg kell határozni, hogy mi legyen a küldetése a Rádiónak, ezt hogyan foglalná össze?
A küldetésünket Seregély István érsek úgy fogalmazta meg, és én ezzel szeretnék azonosulni, hogy „a mindenki üdvösségének szolgálata”. A rádió egy sajátos műfaj, hiszen amíg az ember a templomban prédikálva főleg azokhoz szól, akik be is mennek a templomba, az újság is egy olyan dolog, hogy aki megveszi az olvassa el. A rádió hullámain keresztül igazán otthon tudunk lenni minden család otthonában és azoknak az embereknek az életében is, akik nem kifejezetten azért szeretnének bennünket, mert vallási műsorokat hallgatnak, mert egyházi rádió vagyunk, hanem igazából az már küldetés kérdése, hogy egy közvetett missziós tevékenységet szeretnénk folytatni. Ami azt illeti, hogy közvetlen vallási műsorok mellett az egyéb témában megjelenő műsorok, kezdve a közéleti magazintól a kulturálison keresztül egészen az egészségügyi percekben is azoknak az embereknek kívánunk segíteni, akiknek valamilyen problémájuk, nehézségük van. Ez nemcsak vallási lehet, az előbbiekben említetteken kívül pl. jogi kérdés és sok olyan terület, ami az életünknek számtalan részét érinti.
Igazából a rádió, mint közműsor ezt a célkitűzést vállalja fel, hogy műsorain keresztül közvetlen és közvetett formában is Jézus örömhírét hirdeti az embereknek és adni azt a reményt számukra, amit mi a keresztény tanítás alapján fontosnak tartunk.
Van egy másik katolikus rádió is Magyarországon, ez pedig a Magyar Katolikus Rádió, amely Zuglóban működik. Együttműködnek?
Az országosan működő Magyar Katolikus Rádió 2004-ben kezdte meg tevékenységét, ahogyan az előbbiekben jeleztem, a mi rádiónk az 2000-ben indult el. Már négy éve működő rádió találkozott egy másik katolikus rádióval. Többféle oka volt, hogy nem a mi rádiónkból vagy ezzel párhuzamosan, ezzel összenőve alakult ki. Egy teljesen önálló intézményként született meg. Igazából ezek után már az volt a szándékunk, és törekvésünk, hogy az együttműködés békés egymás mellett élés formájában alakuljon ki, a két rádió között. Már a kezdetektől elindult egyfajta műsorcsere, ami zömében irodalmi felvételekre korlátozódott. Most 2008 júniusától egy intenzívebb formát öltött az együttműködés. Heti 3-4 órai időtartamban adunk egymásnak műsorokat, riportokat, hanganyagokat, ezzel is gazdagítva és segítve egymás működését.
Abban az esetben, hogyha valaki szeretne hozzájutni a korábbi műsoraikhoz, akkor van erre lehetőség?
Műsorainkhoz hozzá lehet jutni. A rádió műsorait folyamatosan rögzítjük, van archívumunk, ha valaki a hallgatók közül szeretne egy-egy műsort az otthonában újra meghallgatni CD-n vagy kazettán, akkor a rádióba betelefonál, vagy levelet ír, vagy e-mailt küld, amelyben megjelöli mely műsorokat szeretné meghallgatni és igazából némi anyagiak ellenében tudjuk számára eljuttatni ezeket a hanganyagokat.
István Atya! Mit üzen az olvasóinknak, hogy miért hallgassák a Szent István Rádiót és kiknek ajánlja?
Azt mondom, hogy mindenkihez szívesen szólunk, korábban volt egy szlogenünk, hogy „a katolikus rádió nemcsak katolikusoknak” ezt ma is vallom, hogy műsorainkkal nagyon sokszor olyan embereket találunk meg, akik nem vallásosak, de szívesen hallgatnak bennünket. A másik oldalt emelném ki: regionális rádióként működünk, Észak-Kelet-Magyarország eseményeiről, problémáiról adunk hírt, vagy értékes személyek bemutatásával szeretnénk erősíteni az itt élő embereknek a hitét, reményét és szeretetét. Ez az a küldetésünk, amit mi kínálunk a hallgatóknak, és hogyha hallgatnak bennünket, remélem, hogy ezt meg is tapasztalják.
Hozzászólások