Románia uniós tagsága szorosabb együttműködést tesz lehetővé
A szerző Prof. Kádár Bélával
Kádár Béla akadémikus, egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának tagja, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke. 1990-94 között külgazdasági miniszter, 1991-ben az EU-tárgyalások irányítója, 1998-2002-ben OECD delegált nagykövet (Párizs), nyolc könyv és 450 tanulmány szerzője. A Budapesti Közgazdasági Egyetem és a Limai San Marcos egyetem díszdoktora, a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje Csillaggal tulajdonosa.
Kádár Béla akadémikussal Debrecenben beszélgettünk, a Magyar és Román Közgazdász Társaság közös vándorgyűlés első napján.
Professzor Úr! Ez a mostani tanácskozás milyen különlegességgel rendelkezik, és miben különbözik az eddigiektől?
Közgazdasági Társaságunknak van már évek óta egy nagyon következetes vonalvezetése, hogy túl politizált és a politikai indulatoktól is áthatott magyarországi helyzetelemzések közepette próbáljon objektív, tárgyilagos szakmai szempontokat tükröző helyzetértékeléseket adni az ország, a gazdaság különféle tevékenységi területeknek az állapotáról. A pártpolitikától és a különféle érdekképviseleti szervektől távolságot tartva igyekszik képességei szerint maximális objektivitást mutatni. Ez nem nagyon népszerű álláspont, de Magyarországon valamelyik bandériumba mindenkinek fel kell sorakoznia, aki kevésbé boldogtalanul akar élni: aki a szakmának van elkötelezve, az nem hangoztathat olyan téziseket, amelyek mondjuk a szakmájának a szabályai szerint nemigen védhetők. Ez az álláspont az elmúlt években is érvényesült, és most is nagyon békén megférnek egymással a különféle politikai pártokhoz, szakmai iskolákhoz tartozók képviselőinek nézetei, illetve békésen eltűri mindenki, amit a másik mond és szakmailag próbál vitatkozni. Ez sem újdonság, viszont Románia uniós csatlakozása után első ízben volt lehetőség arra, hogy ezt a vándorgyűlést a Román Közgazdasági Társasággal közösen szervezzük meg. A szomszédunkból érkező előadók, nemcsak magyarok, holnap például a Romániai Nemzeti Bank kormányzója is itt lesz. Kiszélesedik egyrészt a tematika megközelítésének a sávja is. Debrecenben rendeztük meg pont emiatt ezt a vándorgyűlést, mert Románia uniós tagsága most lehetővé tesz egy sokkal szorosabb együttműködést Erdély és Magyarország, illetve Románia és Magyarország között, amire a magyar gazdaság ugyancsak rá van utalva, mert az elmúlt tizenhat évben ez az ország volt hazánk legdinamikusabban fejlődő felvevő piaca. 1989-ben, a rendszerváltás évében négy évtizedes KGST együttműködés után a román-magyar kapcsolatok a magyar külkereskedelemben 1%-os súllyal szerepeltek, a 4%-ot ennek az évnek első felében már túlléptük, jelentős magyar tőkebefektetések vannak. Romániában a gazdaság igen dinamikusan bővül, az utóbbi időben gondot okoz a román gazdaságpolitikának, hogy a román import jóval gyorsabb ütemben bővül, mint az export. Ezt a magyar szállítók különösebben nem bánják. Ez sokáig így lesz, mert a külföldön dolgozó romániai állampolgárok valuta-hazautalásai lehetővé teszik a román külkereskedelemben egy nagyobb arányú kereskedelmi deficitnek az elviselését is.
Hozzátartozik a képhez, hogy eddig Kelet-Magyarország, Délkelet-Magyarország végvidéke volt az Európai Uniónak, határ mellett helyezkedett el. A gazdasági határok lebontása után közvetlen kapcsolatba kerülhet a rendkívül dinamikusan fejlődő romániai gazdaságnak az északnyugati részével. Ez itt is növekedésgyorsító, ösztönző hatásokat bont ki és gerjeszt különféle irányokba. Ezt a gazdasági előnyt és helyzetváltozást feltétlenül tükröztetni, kifejezni akartuk ezen a vándorgyűlésen. Ez elsődleges és eddig nem létezett szempont volt. A nagytérségi együttműködés a Kárpát-Adria térségben kialakítható, az együttműködésnek ez a magyar-román fejezete itt kapott szemléleti, elméleti táplálékot is. A másik része természetesen az elmúlt egy évben kibontakozó magyar fordulathoz kötődik. Az Öszöd után kialakult politikai helyzet ennek nyomán, ettől nem teljesen függetlenül, olyan gazdasági kényszer, amely a magyar gazdaság korábbi helyzetéhez viszonyítva új fejleményeket bontakoztat ki. Megúsztuk az állami pénzügyi összeomlást, igaz a 24. órában.
Új elem a korábbi évekhez viszonyítva a vándorgyűlés közös megrendezése, másrészt az Öszöd után kialakult politikai-gazdasági helyzetben az objektív elemzés hatása és harmadrészt a jövőbeni felzárkózás lehetőségeinek kutatása, hiszen az államháztartás összeomlási veszélyt az elmúlt évben megúsztuk. Nagyszámú javaslat hangzott el arról, hogyan lehet kilábalni abból a viharzónából, amiből még különféle okokból teljesen nem jutottunk ki. Lényeges, hogy a hiány csökkenése után milyen jellegű gazdasági-politikai koncepciók, eszközök, technikák szükségesek ahhoz, hogy most már a felzárkózás-növekedés, gyorsítás irányában is előre léphessen a magyar gazdaság.
A Vándorgyűlésen szó volt a kilábalási lehetőségekről. Elképzelhetőnek tartja, Professzor Úr, hogy ennek a konferenciának az anyaga ne egy év múlva jelenjen meg, hanem fontosságára való tekintettel egy kicsit korábban?
Képzelőerővel mindent el lehet képzelni. De tudjuk, hogy egy ilyen típusú konferencia anyagának megjelentetése, amely nem egy haszonügylet, nehezen kapcsolható fel magasabb sebességi fokozatra. Ha vigaszt merítünk abból a tényből, hogy a konferencia hétszáz, a korábbiaknál sokkal nagyobb számú résztvevője között bőven akadtak az államigazgatás és a politikai szféra képviselői is. Nem lehet kétségünk, hogy a tájékoztatás a konferenciáról, ha nem is tömegtájékoztatás, de egyéb csatornákon keresztül eljuthat a döntési szféráig. Ez eddig így történt. Bár azt nem állíthatom, hogy a reagálások túlzottan érzékelhetők lettek volna, hiszen már 2003 óta a vándorgyűlések nagyon keményen, semmilyen más szerv által nem tapasztalható kemény kritikával illették az akkori magyar osztogatási politikát és felhívták a figyelmet ennek a következményeire. Ez folytatódott 2005-ben és 2006-ban és úgy látszik a turáni átoknak van egy ilyen vetülete, hogy mindenféle hatalomnak, legyen az ipari, üzleti, politikai, csekély az abszorpciós kapacitása tudományos ismeretekkel kapcsolatosan. Tudjuk, hogy műszaki és természettudományos kutatóink milyen jelentős eredményeket érnek el alap- és alkalmazott kutatásban. Ha valaki megkérdezi: ezt az ipar hogyan hasznosítja, akkor bizony nagyon gyászos képet kapunk. Ugyanez vonatkozik a közgazdasági kutatásokra. A közgazdasági konferenciák anyagai írásban is meg szoktak jelenni, még akkor is, hogyha féléves, egyéves késéssel. Tetten érhetők, megvizsgálhatók, hogy hány évvel korábban jeleznek bizonyos fajta problémákat, irányzatokat, lehetőségeket. A napi politizálás a redukált közhatalmi tevékenységekről nem szokott tudomást venni. Ebbe beletörődni persze nem lehet, de azt is tudjuk, hogy ez nem könnyen változtatható magyar valóságelem.
Novemberben lesz a III. Tudós Világfórum Budapesten. Kíváncsi lennék milyen szerepe lesz a közgazdaságtudománynak, mert az elmúlt két alkalommal nagyon kis mértékű volt.
Ebben nem én vagyok az illetékes, hogy véleményt formáljak, jó lenne, ha a magyar-magyar gazdasági együttműködés nagyobb figyelmet kapna, de az elsődleges érdekek ma még nem ehhez kötődnek.
Visszatérve a tegnapi naphoz: én úgy gondolom, kitűnő előadások hangzottak el. Mi erről a véleménye a Közgazdasági Társaság elnökének?
Nagyon örültem, hogy a nyitó előadásoknak az alaphangja olyan színvonalat és olyan alapos problémafelvetést mutatott, amely aztán a konferencia további munkaprogramjai számára is adott egy kellő indító energiát.
Úgy tapasztaltam, hogy a megjelentek elégedettek voltak az elhangzott előadásokkal, a felvetett, felvázolt helyzetelemekkel, diagnózisokkal és terápiával. Mit tart kiemelendőnek az elhangzottak alapján?
Az volt a meglepő, hogy különböző oldalról az előadók a magyar társadalom és gazdaság problémáit hasonlóképpen diagnosztizálták. Nem volt eltérés vagy vita. A terápiaelemek lehetnek eltérőek, nem lennénk magyarok, ha nem így lenne. Egy jó diagnózisból már született jó terápia.
Hozzászólások