Gamus Árpád, a Pécsi Galéria igazgatója tájékoztatta lapunkat a pécsi Munkácsy-kiállítás tapasztalatairól:
– A kiállítás január 2-február 19. között volt, 44 303 látogató nézte meg. Nemcsak Pécsről és Baranyából, hanem távolabbi megyékből is eljöttek hozzánk, többek között Körmend, Hévíz, Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Siófok, Marcali, Dunaföldvár, Székesfehérvár, Szekszárd helységekből, de jöttek Bács-Kiskun megyéből Bajáról, Kalocsáról, Kecskemétről. A távolabbi hazai városokból is jöttek néhányan, így Budapestről, Szarvasról, de az országhatáron túlról, például Eszékről is. Jó néhány esetben találkoztunk más külföldi látogatókkal is, akik pécsi vagy közeli kirándulásaik célját színesítették a kiállítás megtekintésével.
A kiállítás természetesen örömökkel és bosszúságokkal is együtt járt, mely óhatatlanul következett a látogatók nagy létszámából. A közönség nagyobb része 90-95%-a hálás volt a lehetőségért, hogy találkozhatott egy nagy magyar festő képeivel, együtt örültek idősek és fiatalok, egyszerűbb és műveltebb emberek.
A 40000. látogatóként köszönti Toller László polgármester a pécsi Várhelyi Gézát és feleségét
Ezen a kiállításon bizonyosodott be, hogy megfelelő anyagi háttérrel jelentős kiállításokat lehet Pécsre hozni, mely örömet az sem tudta tönkre tenni, hogy nincs megfelelő fogadótér ekkora tömeg befogadására. Akik a körülményeken túl tudták tenni magukat, nem foglalkoztak a nehézségekkel, értékelték igyekezetünket, a szépen, kulturáltan rendezett kiállítást, s belefeledkezhettek a csodálatos vizuális élménybe. A bosszúságok elsősorban néhány „okostojás” típusú, örök elégedetlen emberek viselkedéséből adódtak, akik nem tudták elviselni, hogy sorban kell állni, várakozni kell, annak ellenére, hogy a Galéria dolgozói igyekezetének köszönhetően a várakozási idő csupán néhány perc, maximum negyedóra–húsz perc volt.
Az előbbiek is mondatják velem, a városnak tényleg szüksége van egy különálló, megfelelő fogadótérrel és kiállítótérrel rendelkező komplexumra, melyet semmilyen igyekezettel és munkával nem lehet pótolni. Fontos még az is, hogy egy ilyen volumenű kiállítás csak abban az esetben jön létre, ha a városvezetés mögé áll, ha megelőlegezi a pénzügyi hátteret, melyben benne lakozik a visszatérülés is, mint ahogy történt a Munkácsy-kiállítás esetében is.
A Galéria nevében mi köszönjük a lehetőséget, köszönjük a látogatók türelmét, s bízunk abban, hogy a közeljövőben a kortárs művészet is hasonló publicitásban részesül, kiegészítve néhány hasonló művészettörténetileg értékes tárlattal.
Hozzászólások