„Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon, én vagyok tornácod barátságos fedele, amelynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől, és gyümölcsöm oltja szomjúságodat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, amelyben fekszel, a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg a kérésemet: – Ne bánts!”
(Az erdő fohásza)
Egy kedves ismerősöm a minap megkérdezte tőlem, mi az az úgynevezett „tarvágás”? Először arra gondoltam, hogy röviden kitérek az egyenes válasz elől, és csak annyit válaszolok, nézzen utána egy lexikonban.
Sajnos a kérdés nem ilyen egyszerű. Fiatalember koromat egy Zengő alatti kis faluban éltem le. A csodálatos mecseki erdő nem csak a közvetlen környezetem volt, hanem szerető testvérem, gondoskodó édesanyám is egyben.
Mostanában olvasgatva a különböző internetes portálokat, bloqokat, tele vannak vészhírekkel: Veszélyben az erdő!
Mert mi is a tarvágás? Az erdő módszeres, kegyetlen, felelőtlen kiirtása, a madárdal és a kirándulás megölése. És mindez miért? Mert a telhetetlen, energiafaló embernek semmi nem elég. Energia kell, de minden áron.
Hát igen. Lehetne gondolkozni mindenféle alternatív energiaforrások felkutatásán. Ez egyszerűbb, tegyük tönkre a természetet. Elfogynak lassan a fosszilis energiahordozók, hát pusztuljon el az emberiség tüdeje, az erdő is.
A már idézett fiatalkoromban szükségem volt arra, hogy nyaranta a család szerény anyagi lehetőségeit az erdőgazdaságban végzett különböző munkákból kapott bérezéssel pótoljam. Mai napig is hálás vagyok a Sorsnak, hogy így történt. Olyan csodákat láttam, mint az akkor még majdnem érintetlen Hármashegyi és Zobáki erdők, és a sejtelmesen susogó Zengői bükkösök.
Azután ott volt a felejthetetlen Lankovics erdész bácsi. Ő, aki egyébként a légynek sem vétő, békés idős ember volt, a fatolvajoknak nem kegyelmezett!
Szóval ide jutottunk. Az ember saját jól felfogott érdekeivel fordul szembe. Ha nincs erdő, nincs fotoszintézis, nincs oxigén, nincs lélegzés. Igaz is minek az, legfeljebb megfulladunk, miközben nézzük a napképernyős televíziót, és plusz húsz fokban is járatjuk a klímaberendezést.
Elismerem, nem vagyok modern gazdasági szakember, sőt még tudományosan felkészült természettudós sem. Egyszerűen csak aggódó idős ember vagyok, aki szeretné tudni, hogy az utána következő nemzedékeknek lesz-e még életfeltétele.
Talán majd újraültetik a letarolt fákat – fogalmazódik az óvatos bizakodás. Erdőmérnök barátomtól tudom, hogy egy „igazi” fának sok-sok évre van szüksége, mire eléri az ideális méreteket.
Egyszóval fontos lenne haladéktalanul megállítani a természet további rombolását, keressünk inkább újabb, alternatív utakat.
Ma divatos hivatkozni a civil szervezetek kontrolljára. Talán még ők is tudnának tenni valamit.
Éppen Márait olvasom:”…a fát, az én fámat kivágták…Az ember elveszít dolgokat és újakat lel helyettük.Jár körül, és egyre többet veszít el a régiek közül…S a fát- hát azt igen, azt kivágták.Az ember lassan egyedül lesz.” És ez csak egy (igaz, nem akármilyen) fa volt. No, de egy egész erőt? Tarvágással?Ehhez mit szólna Márai? Talán ezt éppen…
Magam is hegyi-erdei ember lévén többször találkoztam Az erdő fohásza táblával. Mindig elovastam, mindig hatással volt rám, mindig szerettem az erdőt. Fiatal tanítóként volt szerencsém megismerni a kisújbányai és az óbányai erdészeket, ma is barátsággal gondolok rájuk. Tőlük tudom, hogy a tarvágás az erdőgazdálkodás tervezett, ütemezett része, s a letarolt területeket nyomban beültetik facsemetékkel. Diákként gyakran „tányéroztam” az új telepítésekben, legkedvesebb nyári munkám volt. Jólesett visszaemlékeznem ezekre a „régi szép időkre”. Lehetségesnek tartom azonban, hogy a mai tarvágások már nem tervszerűek, valóban félő, hogy ez talán erdőirtás. Ha az, megállítandó. Addig is fohászkodjunk együtt.
Előre is elnézést!
(Tudom (!) nem kell mindent elhinni, amit a neten találunk… stb. )
Azért ajánlom ezt is : Ne az erdészektől féltsék az erdőket! (Google keresőbe írva!) vagy
http://bama.hu/helyi-ertek/postabontas/ne-az-erdeszektol-feltsek-az-erdoket-374409
Az a nagy baj a tarvágással, hogy ha újra is telepítik a területet, akkor ott értelemszerűen egyforma korú fák fognak nőni, ami szintén csak részleges eredmény. Egy erdő lényege pont az, hogy különböző korú, különböző fajú fák élnek benne. A cserjék, a változatos aljnövényzet és az elhalt, korhadó növényi részek rengeteg gomba- és állatfajnak adnak élőhelyet.
Létezik egy másik, hosszú távon sokkal hatékonyabb erdőgazdálkodási forma, az ún. szálaló gazdálkodás, amikor egy-egy vágásérett fát emelnek ki az erdőből, érintetlenül hagyva a környezetét – így a kivágott fa helyén szépen tud nőni újulat, és az élővilág rendszere nem károsodik, az erdőborítottság állandó. Számadatokkal alátámasztható, hogy ez anyagilag is kifizetődőbb erdőgazdálkodási forma. A fő baj az, hogy az erdészetek gyakran rövid távon akarnak bevételhez jutni, és közben nem veszik észre, hogy a saját jövőjüket is veszélybe sodorják, nem beszélve a természeti értékek sérülékeny rendszeréről.
A másik dolog a „rendezett erdő” képzete – sokan azt az erdőt tartják szépnek, ahonnan eltávolítják a lehullott faágakat, kidőlt fatörzseket. Ez is nagyon helytelen, mert millió élőlény élőhelyét viszik el onnan, így megbontják a biológiai egyensúlyt és majdnem halálra ítélik az erdőt… A Mecsekben van egy szép példa a „magára hagyott” erdőre, a Kőszegi-forrás erdőrezervátum, ami az átlag turista számára rendezetlen dzsungel képét jelentheti, de meg kell érteni, hogy az erdő természetes formájában így néz ki.
Egy gyakorlati példa: http://www.mecsekerdo.hu/index.php?m=3_4&l=h
Érdeklődéssel, elismeréssel és felismeréssel olvastam Komlós Attila szakszerű, körültekintően felvilágosító hozzászólását. Szükségünk volt rá! Régi igazság: a pálya széléről csak bekiabálni lehet. De nekünk, (az erdőért) szurkolóknak ez a lehetőségünk. Talán dolgunk is. Hajrá erdészek, hajrá természetvédők!
Nem Lankovics Mihály öreg erdész-bácsiról van szó, Hosszúhetényből?