A Tettye forrás a város szolgálatába lép •

Kultúra, művészet

A Tettye forrás a város szolgálatába lép

A pécsi ipar kialakulásában nagy jelentősége volt a Tettye forrásnak és pataknak. A hegyről lerohanó víz ereje malmokat hajtott, de a tímárok, sörfőzők, kertészek sem tudták nélkülözni. Nagyon sok belvárosi kút is használta vizét. A levéltári iratok beszámolnak perekről, amelyeket a Tettye patak vízhasználatáért vívtak. Persze ez is úgy volt, ahogy lenni szokott. Mindenki használta, de a meder és a víz tisztítására senki nem fordított gondot. A patak pedig egyre szennyezettebb lett. Nagyon sok pécsi járvány innen, a fertőzött vízből indul ki.

A város nem tudott lemondani a Tettye víz felhasználásáról. A 19. század végére Pécs a jelentős vidéki városok sorába lépett, egyre több és több vízre volt szüksége.

A magisztrátus sok-sok szempontot mérlegelve végül is a városi vízhálózat kiépítése mellett döntött. A rohanó Tettye patak vizét vascsövekbe kényszerítették.

Aidinger János polgármester egyik legjelentősebb életműve, hogy hivatali ideje alatt történt meg a Tettye forrás bekötése a város vízvezeték-hálózatába.

A „Pécsi Napló” 1906. július 3-i számában Aidingerről készített nekrológjában így méltatta ezt, a város szempontjából igen jelentős közmű létrehozását:

„A legfontosabb alkotás, ami nevéhez fűződik, kétségtelenül a vízvezeték, amelyhez a lökést a másfél évtizeddel ezelőtt városunkban pusztító typhus járvány adta meg (1891-ben Pécsett 891 ember kapta el ezt a súlyos betegséget, akik közül 53 fő meg is halt), amely az orvosok egyhangú véleménye szerint a rossz víznek volt köszönhető.”

De ne siettessük az időt, inkább menjünk vissza még tizennégy évet a város történetében:

A „Pécsi Figyelő” 1892. szeptember 14-i számában részletes beszámolót közölt a tettyei vízmű 1892. szeptember 13-i üzembe helyezéséről.

A vízművet nem kisebb személyiség adta át a városnak, mint I. Ferenc József császár és apostoli magyar király:

„Fél öt órakor indult el a király a laktanyától a Tettyére, ahol ezer és ezer ember várta, ellepve a fennsík minden olyan részét, ahová csak előre sejthető volt, hogy a király menni fog. A király jövetelét kürtszó jelezte s Őfölsége fél öt után pár perccel felérkezett a vízmű nagy rezervoár (víztároló gyűjtőtartály) építménye elé.

A Tettyéhez vezető út alsó részéből folyamatos éljenriadal kísérte a királyt, ki egész csomó virágcsokorral kezében szállt ki a kocsiból. A rezervoárba Szapáry gróf, Kardos főispán, Aidinger polgármester s a szakközegek kísérték Őfölségét, ki egy percnyi ott időzés után kijött s megtekintve még a forrást, a rezervoár elé rögtönzött díszsátorhoz lépett, ahol bemutattatta magának ifjabb Zellerint, a vízvezetéki vállalkozó fiát, ki a pécsi munkálatokra felügyel. Továbbá Szepessyt, Zellerin technikusát, Munczhart városi főmérnököt és Kovácsfy állami főmérnököt.

Majd a díszes sátorba lépett, ahol Szepessy mérnök megmagyarázta a királynak a vízmű tervezeteit, a főispán pedig a tettyei kristályvízből nyújtott neki egy pohárral, mit a király megízlelt. A vízmű s a városnak vízzel való ellátása igen érdekelte a királyt, s a polgármester nem győzte sűrű kérdéseire megadni a választ.

A király végül egy díszes emlékalbumba odajegyezte kézaláírását, s utána – külön lapra – Szapáry gróf is beírta a nevét.

A pavillonból az ezernyi néptömeg által kísérve elment a Scholz-féle pavillonig, ahol körültekintve a tájat kocsijába ült, miközben harsogó éljenzéssel vette körül a lelkes és kíváncsi tömeg.”

Legnagyobb sajnálatomra a tettyei forrásház építési és egyéb dokumentumaira nem sikerült ráakadnom. Ugyanakkor a „Tettye Forrásház Zrt.” vezetőségének szíves engedélyezése alapján felhasználhattam cikkemhez azokat a gyönyörű Zsolnay csempelapoknak a fényképeit, amelyek ennek a viszonylag kis helyiségnek a falait díszítik.

Nem vagyok művészettörténész, így ezekről a remek alkotásokról nem tudom megmondani kik is alkothatták őket.

Legfeljebb egy hipotézist merek megkockáztatni: ismerve a Zsolnay család I. Ferencz József király iránti lojalitását arra gondoltam, hogy a képek virág motívumainak megálmodására csakis a gyár legkiválóbb művészeit kérhették fel. Talán éppen Zsolnay Vilmos leányát, Sikorszkyné Zsolnay Júliát.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink