Dóka Péterrel, az Observer Kft. ügyvezető igazgatójával Aurora utcai irodájában beszélgetünk.
Igazgató úr! Úgy tudom, hogy az Observer Magyarország legnagyobb sajtófigyelője. Önök 2000-ben egy védjegyként levédtek egy biankó alapú szolgáltatást. Mi volt ez?
Dóka Péter (j) a szerzővel
Azzal kezdem, hogy én is úgy tudom, hogy a MAHÍR Observer az országban a legnagyobb médiafigyelő. Azt hiszem, hogy nemcsak a legnagyobb, hanem a legkorszerűbb is, de mindez nem dicsekvés, ez egyszerűen egy ténymegállapítás. Persze ebben nagyon nagy jelentősége van annak, hogy nagyon sokáig ez volt az egyetlen sajtófigyelő az országban a két rendszer között. Bár 1945 és 1989-90 között, sőt azt megelőzően is létezett már az Observer az 1920-as évektől kezdődően.
Persze sok tőlünk nyugatabbra fekvő országban már évtizedekkel ezelőtt voltak sajtófigyelők: az 1870-es évektől kezdődően Franciaországban, Angliában, Németországban, majd Ausztriában az Observer, aminek a nevét az Observer Golding tagjaként mi viseljük. A nagyság az relatív. Ez egy olyan piac, ahol nem tíz- vagy százezrével nyüzsögnek a vevők. A szolgáltatás az, hogy a médiában megjelenő cikkeket, híreket összegyűjtjük a vevő kívánságának megfelelően és azt egy bizonyos szintig elemezzük is, ez már tartalmi elemzés is lehet, ami a jövőbe mutat.
A biankó névjegy az végül is egy olyan szolgáltatást fed, ami adatbázisokra épül. A mi egyedülállóságunk ezen a tájon az adatbázisok kialakítása volt. A 90-es évek közepén támadt az a gondolatunk, értékelve a tendenciákat, amik tőlünk nyugatabbra zajlanak, hogy nagy valószínűséggel a jövőt az adatbázisok jelentik. Hiszen az adatbázisba mindenestől beletehető egy adott újságszám vagy bármelyik médium digitalizálva és azután bármikor tetszés szerint kigyűjthető belőle bármi és bármilyen módon csoportosítható. Ugyanakkor, amikor, ha valaki nem adatbázissal dolgozik, csak a pillanatnyi helyzetnek megfelelő anyagot tudja a vevőjének összegyűjteni.
A biankó tehát adatbázisokra épült, illetve épül mind a mai napig a továbbfejlesztett változata. A biankó, ami kb. 2000-től működik nálunk, az a szolgáltatás, ami statikus listákat eredményez, amikből lehet kihúzni anyagot, ezenkívül néhány szempont szerint csoportosítani ezt az anyagot, de elemzés előkészítéséhez nagyon sokat kell dolgozni. Az új biankó, amit mi biankó plusznak neveztünk el ideiglenesen, már tömeges, nagyon nagy számban lehetővé teszi az anyag csoportosítását és mennyiségi elemzés végzését vele kapcsolatban automatikusan, hiszen adatbázis eredetű az anyag. Sőt, egy kis kreatív csapat közbeiktatásával lényegében mélyebb, ha egyelőre nem is iparági mértékű elemzést tudunk a segítségével végezni.
Köztudott, hogy az írott sajtó és az on-line sajtó megkezdte a harcát. Véleménye szerint melyik fog kikerülni győztesen? Sokszor elgondolkodom azon, hogy lehet magát az on-line sajtót figyelni, különbözik-e az on-line sajtó figyelése az írott sajtóétól, mivel rajta van az interneten. Természetesen vannak olyan anyagok az on-line-ban, hogy egyes cégek lezárják az interneten lévő anyagot, csak regisztrációval lehet rámenni, és pénzért. De mennyivel tud többet egy figyelő szervezet nyújtani ezen a téren, mint maga a regisztrációs cég?
Megpróbálom átgondolni, mert közhely lenne, ha úgy válaszolnék: nagyon nehéz kérdés, szinte megválaszolhatatlan. Vannak tendenciák, amikor az ember erre a kérdésre válaszol, akkor szükségszerűen a jelen pillanatot látja maga előtt, tehát ebből kell kiindulnia. Úgy tűnik, hogy létezik egy papír-sajtó és létezik egy on-line sajtó. És az ember a jövőt megpróbálja úgy elképzelni, hogy az egyik majd győztes lesz.
Azt hiszem, hogy a győztes a valamilyen módon egy összetett, komplex mód lesz, amit mi még nem tudunk minden szempontból. Nem látnak előre, az biztos, hogy nem sokban fog különbözni a jelenlegi on-line sajtótól, hiszen az internet és a digitalizálás adta lehetőségeket nem ismerjük még teljes egészében, csak feltételezéseink vannak, hogy mennyire teszi majd lehetővé nemcsak a komplexitást a jövőben ez a két lehetőség, hanem azt is, hogy mennyiben nem tudjuk még, mennyiben válik interaktívvá vagy válhat azzá.
Én valahogy úgy képzelem, látva a tendenciákat, hogy a papírsajtó arányaiban egyre kisebbedik. Nem akarom magam ennél konkrétabban kifejezni, mert nem szeretném minősíteni ezt a tendenciát. Éppen a napokban olvastam egy olyan hírt, hogy az USA-ban rendkívül nagy arányban csökken a papírsajtó aránya. A jövőben valószínűleg tömegesen mennek tönkre lényegi, híres kiadványok, illetve történnek majd összevonások, egyesülések. Ennek rendkívül sok oka van, ami önmagában is nagyon sok időt venne igénybe elemezni, néhány okot is felsorolni. A lényege az, miközben zsugorodik a papírsajtó, egyébként úgy tűnik világszerte, mert már a közepesen fejlett országokban is ezzel egyenes arányban nő az on-line jelenléte.
Az on-line, látszatra lényegesen könnyebben összeállítható, egy on-line médium újítható, vagyis aktualizálható és viszonylag kis erő befektetéssel sokszínűvé tehető. Ha azonban abban a pillanatban, amikor igazából pályázik egy ilyen újság a régi adott papírújság olvasottságára, elemző, tényfeltáró cikkeket kell írnia, illetve ne csak cikkben gondolkozzon, mert hiszen ezekben már mindenfajta mozgókép található. Mert mindegy, mi az elemző, tényfeltáró dolgokat, egyben televízióvá válnak, ezek a komplex médiummá válnak lassan, ugye ezek az on-line újságok a legfejlettebb országokban. Mikor erre törekszik, akkor már komoly erő szükséges, ami mögötte áll, komoly újságíró gárda, ez a legtöbb on-line újságnak nem áll rendelkezésére. Nagy valószínűséggel mindenhol csak néhány on-line médium lesz képes átvenni a jövőben a vezérszerepet, illetve helyi dolgokkal, a rétegelt dolgokkal foglalkozó médiumnak, amiknek természetesen mindig meglesz a közönségük, mert ez az olvasótábor folyamatosan átalakul. De ezek a médiumok az on-line világban már nem biztos, hogy ugyanazzal a névvel lesznek naggyá, mint voltak a papír világban. Nem mindig sikerül az, hogy egy papírújság át tudja menteni magát ugyanazon a színvonalon, ugyanakkora nagyközönségnek megmaradjon. Nagyon ritkán ez is lehetséges.
Nem harcnak látom ezt, hanem egy fejlődési folyamatnak, amikor nem kell feltétlenül siratni a múltat. Nem kell dicsőíteni az on-line világot, hanem tudomásul kell venni, hogy mint minden, alakul ez is. Nem biztos az, hogy bárkinek problémát kell okozzon, hogy nem papír formában látja viszont kedvenc újságját. Hiszen most is létezik elektronikus papír és adnak ki újságot ilyen módon is, hogy megveszi valaki végbe összehajtható vagy összetekerhető elektronikus papírt és előfizet egy adott újságra, ami megjelenik egy gombnyomásra azon a papíron. Valószínűleg a WC-be nem vihető be, vagy legalábbis aki ehhez hozzászokott, nem biztos, hogy ott is jóízűen fogja olvasni, de aki ragaszkodik ezekhez a régi formákhoz, valószínűleg az is meg fogja találni a jövőben is a kedvenc újságját. Volt még egy kérdése a figyeléssel kapcsolatban, ha jól emlékszem. Az on-line és a papírújság figyelés.
Különbözik-e a kettő figyelési technikája?
A mi gyakorlatunkban ez a különbség nem olyan nagy, az Observer tulajdonképpen minden újságot elektronikusan dolgoz fel, a papírújságokat is, hiszen több száz újsággal megfelelő szerződései vannak. Nem papírformában érkezik hozzánk a papírújság sem, és ennek megfelelően digitalizált változatban tudjuk adni szövegként vagy képként.
Rákérdezek valami konkrétumra: most mondok három olyan újságot, ami csak elektronikus és nem figyelik. Mi lehet az oka ennek az EuroAstra, a ZetaPress és a Zoom.hu portálok esetében? (A zoom.hu azóta megszűnt – a szerk.)
Fölkészületlen vagyok e három on-line újság tekintetében, tájékozódnom kellene, egyrészt azért, hogy miért nem figyeljük.
Lehet, hogy ők nem akarják, én most ezt nem tudhatom…
Örömmel hallom ezeket az újságneveket, Ön az első, aki ezekre felhívta a figyelmemet. Úgy gondolom, hogy van az együttműködésnek esélye
Kérdezek egy csemegét, ami egészen különleges téma, de engem nagyon érdekel. A közelmúltban arról beszélgettem a kormányszóvivővel, hogy újabban a Miniszterelnöki Hivatal honlapján nem kerülnek leírásra kormányszóvivőin elhangzottak, hanem egyszerűen élőben lehet látni és hallani azoknak az újságíróknak, akik be tudnak menni, tehát regisztrációs kódjuk van. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ezt az anyagot az Observer leírja, mert ehhez mindenki nem tud hozzájutni, csak a regisztrált újságírók. Gondolom, hogy érdemes ezen elgondolkodni!
Köszönöm ezeket az üzleti lehetőségeket, én is látok ebben fantáziát. Nem biztos, hogy le kell írni ma már ezeket az anyagokat, lehet, hogy úgy ahogy az ember kapja őket digitalizálva, olyan módon is továbbíthatja valamilyen hangfelismerő közbeiktatásával esetleg.
Bocsánat, olyan formában, hogy az Internetről valaki le tudja írni vagy egy magnón felvenni, mert ezt senki nem írja le ezeket az anyagokat, csak szóban hangzanak el?
Úgy gondolom, ennek a kérdésnek lehet egy technikai oldala, és lehet egy gyakorlati oldala a szakma szempontjából. A gyakorlati részen, hogy természetesen minden új szállítót, tehát lehet ezt egyszer szállítóként kezelni, felvesz az ember szívesen, ha az tartalmas a vevői szempontjából a figyelő listára. Tehát ezt az oldalt is minden további nélkül lehet figyelni, szerződés kérdése. Ha arról van szó, hogy egyáltalán érdeklődés van-e rá, nagy valószínűséggel igen.
Ki lehet ollózni belőle elektronikus eszközökkel az egyes témákat, és úgy továbbítani a megrendelőnek. A technikai megoldás az nem annyira lényeges, lehet azt leírni, lehet valószínűleg más módon többszörözni, esetleg valamiféle szoftver, vagy szoftverek közbeiktatásával, adott esetbe kiderül melyik a célszerű, ha az ember elkezdi. Köszönöm szépen, hogy felvetette!
Van-e esetleg valami olyan, amit szívesen elmondana olvasóinknak?
Általában magamról is szívesen szoktam beszélni, egyáltalán nem biztos, hogy egy ilyen válaszra számítana. De a munka és a családi élet az én számomra összekapcsolódik. Azon szoktam törni a fejem, hogy miért látom én ugyan sokszor a családomat, amikor a munkáról beszélek. Az egyik ok, vizuálisan is látom az egyik tagját nap, mint nap. Az egyik fiam az egyik helyettesem a cégnél.
A másik, ami miatt így válaszolnék a kérdésére, ugye az élet elmúlik mindenhogy, több-kevesebb sikerrel és ebben a rendszerben egy folyamatos harcban telik el. Jó értelemben is lehet venni ezt a harcot, ami azt jelenti, hogy az újabb és újabb változásokra megpróbál az ember reagálni azért, hogy részben üzletileg talpon maradjon, hogy emberileg meg tudjon maradni.
Meg tudjon felelni a saját elvárásainak, mert a család az számomra ehhez egy olyan hátország, ami erőt ad ahhoz, hogy meg tudjak felelni ezeknek a változásoknak, hogy akarjam őket csinálni újra meg újra. Így van értelme, azt hiszem az én számomra elviselni azt a szörnyű dolgot, hogy az embereimnek nem tudok az érdemük szerint megfelelően megélhetést biztosítani. Nagyon sok ok miatt, ebben senki sem hibáztatható, senki sem rossz, mert hiszen egy folyamatról van szó az ország életében, egy fejlődésről, egy változásról van szó, aminek egyik fázisa ez a mostani. És a mostani fázisban a munkáért ennyit lehet fizetni, ezt így kell érteni. Attól még nagyon sok emberi sors fáj, ami körülvesz, és amit muszáj látni, nem lehet elmenni mellette, hogy mindezt a sok csodát, amiről itt beszéltünk, és ami mögötte van. Az adatbázisokat, emberek – olyan emberek, akik nem biztos, hogy a napjuk minden pillanatában örömmel állnak rendelkezésre – készítik. Ezért vagyok úgy vele, hogy amit adhatok a környezetemnek, a családomat beleértve, természetesen a munkatársaimat is, az egy olyan méltóság, ami mindenkinek jár, függetlenül attól, hogy a legkisebb munkát végzi, vagy a legalkotóbbat ebben a környezetben – mondta el végezetül Dóka Péter ügyvezető igazgató.
Hozzászólások