Karácsony • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

Karácsony

Még egy jót húzott a „tablettásból”, majd elrejtette a batyujába a fél kenyér és a pár szem szaloncukor mellé. Ennyi maradt a mai portyából. Reggel és este jól esik a csésze meleg tea meg a zsíros kenyér. Ma még beiglit is adtak. Hiába no, ma Karácsony van, mindenkinek meglágyul a szíve. Még minket is emberszámba vesznek. Összedörzsöli meggémberedett ujjait, és félénken elindul befele a nagy fényességbe. Ma már ő sem szorul kívül a templom lépcsőjére. Ma Karácsony estele van, megszületik a kis Jézus.

– Apuka éjszakai schichtben van. Majd reggel hazajön és beszél a Jézuskával, hogy hozzon neked ajándékot. – anyuka „jó éj puszit” lehel homlokára – Aludjál szépen kisfiam!
És reggel ott van a karácsonyfa, alatta a hőn áhított korcsolya, csoki és a szájharmonika. Rögtön ki is próbálja. Kissé még nyekereg, de lesz majd jobb is! Boldog, mert a kis Jézuska elhozta az ajándékokat. Lehet, hogy nem látta a csínytevéseit?

Sokan vannak az éjféli misén. A sarokba áll. Ott nem tűnik ki, belesimul a tömegbe. Mindenki magágba fordulva imádkozik. Milyen sokan vannak! Bezzeg év közben kong a templom! Csöpögő orrát kopott kesztyűjébe törli, kissé szipákol. Páran hátranéznek, majd pár lépésre eltávolodnak. Talán mert büdös? Az nem lehet. Tegnap megfürdött a „szálláson”, Jóska levágta a haját és még meg is borotválkozott. „Új ruhát” kapott az adományokból. Igaz, a nadrágot madzaggal kellett felkötnie, mert egyébként lehullott volna. Csak a bakancsa a régi. De az még jó, nem lyukas.

– Fogadják a betlehemest? Igen? Akkor bemegyünk.
Bent jó meleg van, finom süteményt és bort kínálgatnak. A szomszéd utcában, itt a bányász soron, Boriskáékhoz is bemegyünk. Ő nagyon tetszik nekem. Gondolom, ezt ő is tudja ’sze Húsvétkor meglocsoltam, meg májusfát is állítottam neki. No, adjon Isten bort, búzát, békességet! Igyunk a kis Jézus születésére!

Szépek ezek a karácsonyi énekek. Olyan szívszaggatóak. A szeretet, a béke árad belőlük. Ilyenkor minden ember testvérként fordul egymáshoz. Ja, most jön a liturgiában az a pillanat, amikor meg kell fogjuk egymás kezét. A mellette álló idős hölgy lenézően tekint rá, majd legyint, s odébb húzódik. Ezektől itt sem szabadul meg az ember! – sziszegi fogai között. A sarok homályába húzódik hátra. Ott talán senki sem látja amint letöröl két kicsorduló könnycseppet.

– Ne sírj kisfiam, holnap jön a Jézuska! Hoz neked kis ródlit, és talán még egy kisautóra is futja. Igen, bizony! Lesz majd finom mákos beigli és töltött káposzta is. Várd ki türelemmel! Csak holnap születik meg a kis Jézuska. Majd holnap, a fizetésnap után. Akkor talán fizet a maszek. Vagy legalábbis ezt ígérte. Ezt legalább jól kifundálták!

Mindenki mozgolódik. Vége a misének? Úgy tűnik. Elindulnak a kijárat felé. Ő a végére marad. Addig sem fújja kint a szél. Mindenki összegombolja magán a kabátot, sapkát, sálat vesz fel. Már csak ő és a sekrestyés van a templomban, aki sorra eloltja a gyertyákat. Tekintetük találkozik. Kissé csodálkozva kérdezi. Ma is eljött hozzánk? Hát igen, hiszen Karácsony van! – válaszolta. Bizony József, a szeretet ünnepe. Na, jó éjszakát! A templom ajtaja nagyot döndült mögötte.

Kint hideg van. Hull a hó és fúj a szél. Pár gyerek hógolyózik a téren. Vajon az én unkáim is élvezik a havat? – villan az eszébe. Egy jót húz a palackból, majd elindul le a lejtőn. Lassan, vigyázva, hogy el ne essen.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS