Szóvá szenvedsz – Pilinszky János emlékére

ujjaid között a befejezés
utolsót lélegzik a csikk
szemed horpadt arcod csukott
testentúli figyelem keményít
egyre vékonyabbá
ajkad már csak egy vonás
ég és föld határa
ahol a megalvadt csöndben
szétfeszített karokkal
szóvá szenvedsz némán
s meghallod fakó magas hangod
recitálni a mélyben
szerelmes éneked
szívveréseddel lüktet
az átváltozás
általad veled és benned
kimondatott s belehalsz
a megtöretett Szóba

Megosztás

Tweet