Pécs város építői: Marsay (Márovits) Andor (1892-1981)
Galyatető, Nagyszálló (1938-1940)
Második rész
1936-ban Marsay Andor pécsi építész már országszerte jó hírnévnek örvendett. Munkájáról nagy elismeréssel nyilatkoztak az építésztervezők és a szakemberek.
„1936-ban a vállalatát egy kisebb pécsi és egy nagyobb budapesti részre osztotta. A budapesti rövidesen az ország egyik legnagyobb vállalkozásává nőtte ki magát 2000 fős létszámával és legmodernebb magas- és útépítő gépparkkal.” (Dénesi Ödön)
Vállalkozása olyan jelentős építési pályázatokat nyert meg, mint az akkori idők legkiemelkedőbb beruházásának számító Galyatetői Tisztviselő Szanatórium és a Mátravidéki Erőmű Kommunális Létesítményeinek építése.
Galyatető, társalgó
Néhány fontos momentumot érdemes megemlíteni a Mátravidéki Erőműről. A Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság és a Magyar Villamossági Részvénytársaság egyesülésével megalakult a Budapest Székesfőváros Elektromos Művei Rt. Az új részvénytársaságra jelentős feladatok vártak.
A háború előtti konjunktúra fellendítette az ország ipari termelését, amely fokozott villamos energia igényeket támasztott. 1940-ben magasabb kormánykörök szorgalmazására fölépítették a Mátravidéki Erőművet. A jelentős beruházásból minden nagyobb építkezési vállalkozás ki akarta venni a részét. Természetesen Marsay budapesti cégét is ott találjuk a pályázók között. És ekkor ismételten megmutatkozott Marsay üzleti és szakmai zsenialitása. Cége kapta meg az erőmű mellett felépülő korszerű lakótelep és kommunális intézmények felépítését.
Hársfay Istvánnak – nem kis öniróniával fűszerezve – így emlékezett vissza:
Mátravidéki Erőmű lakótelep
„A másik nagy munka a Mátravidéki Erőmű lakótelepének és kommunális létesítményeinek építése volt. Ez az egész egy tiszta kapitalista manipuláció volt – meséli. – Azzal kezdődött, hogy a főváros a kész tervek birtokában zártkörű versenytárgyalást hirdetett, s hat céget hívott ajánlattételre. A 40 millió pengős munkára nem mindegyik pályázott komolyan, némelyiknek a pénze sem volt meg hozzá. A komoly ajánlattételhez minimum a teljes gépesítettség kellett és a költség 10 százalékát kitevő tőke, amihez nekem is bankhitelt kellett igénybe vennem. Nos, mi hatan összedugtuk a fejünket eldönteni: kinek kell ez a nagy munka, ki tudja lenyelni… Én akkor fejeztem be Galyatetőt, hát rám erőltették a többiek azzal, hogy amint kapom a pénzt, fizetek nekik a lelépésért 1-1 százalékot a haszonból. Ezután már csak arra volt szükség, hogy a költségvetéseket úgy dolgozzuk át, hogy a Marsayé legyen a legelőnyösebb.”
Mátravidéki Erőmű lakótelep
A galyatetői tisztviselői szanatórium átadásáról a „Dunántúl” c. pécsi napilap 1939. március 22.-i számában szintén beszámolt:
Galyatető, kápolna (1939)
„A Mátra legszebb helyén, a Galyatetőn két és fél évvel ezelőtt, 1936. év szeptemberében kezdték el az utóbbi évek legnagyobb közmunkájának, az állami tisztviselők üdülőszanatóriumának építkezési munkálatait. A háromemeletes, 150 szobával, 250 személy befogadására berendezett uszodával, könyvtárral, társalgóval, a modern gyógyászat és kényelem minden kívánalmának kielégítésével berendezett üdülőtelep négymillió pengőbe került. A hatalmas befektetéshez méltó az építmény is, amely Magyarország legmodernebb üdülőhelyén, a külsőségeit tekintve is olyan építészeti alkotás, amilyenhez fogható alig van vidéken.
Az üdülőszanatóriumot pünkösd vasárnapján avatják fel országos ünnepség közepette s hivatalos lesz a kormány, valamint a magyar közélet számos kitűnősége.
A galyatetői üdülőszanatórium építkezését Márovits Andor pécsi építész vezette, ezzel az alkotással is jelentékenyen növelte az országos viszonylatban is előnyösen ismert pécsi építőipar jó hírnevét.
Rákóczi út, Ikerház (1942-1943)
A szanatórium egy remekbe sikerült képe a Dunántúli Bank kirakatában látható.”
Marsay Pécsett maradó részlege is több – mai napig is meglévő – jelentős épülettel gazdagította a városképet.
Mint az egyik legfontosabbat, említsük meg Rákóczi út 73/a-b sz. alatti ikerházat, amely az 1942-1943-as évek között épült. Tervezője ifj. Nendtvich Andor (1895-1970) volt. A két szomszédos Marsay épületet érdekes pirogránit domborművek díszítik. Az egyik ifj. Nendtvich Andor tervezőmérnököt, a másik Marsay Andor feleségét ábrázolja. Mindkettő Sinkó András szobrászművész (1901-1976) alkotása.
Hozzászólások