Kisslaki-könyvbemutató Frankfurtban

A Frankfurti Német-Magyar Társaság szervezésében Kisslaki László: Este a konyhában című novelláskötetének bemutatója volt május 6-án, vasárnap délután Frankfurtban (60323 Frankfurt, Freiherr-vom-Stein-Str.8, Westend megálló). A Trio Laki elsüllyedt világa című novella felolvasása után Kiss Béla, a Trio Laki egyik tagja rövid ízelítőt adott a műsorából. Az est baráti beszélgetéssel zárult. Álljon most itt a szerző, a Kisslaki László néven publikáló Kiss László beszámolója a könyvbemutatóról. (A Trió Laki elsüllyedt világa 2010. március 12-én jelent meg a Hetedhéthatárban nyomtatásban. Itt, a neten is olvasható az írás.)

Kisslaki László:

Rendhagyó sorok egy frankfurti könyvbemutatóról

Csak úgy örömömben írok, mert hála Istennek sikeresen lezajlott az „Este a konyhában” című novelláskötet frankfurti bemutatója. Dacára annak, hogy már napokkal előtte izgultam. Már remekül indult, mert szépen zuhogott az eső. Reméltem, hogy a kedvező időjárás legalább bever két-három járókelőt szárítkozni. Később persze örömmel elhittem, hogy nem csak azért jöttek oda. Volt elég hely vagy húsz emberre, már csak aztán kellett újabb asztalokat, székeket felállítani, hogy még harminc, negyven újabban érkező vendég is le tudjon ülni. A Frankfurti Német-Magyar Társaság szervezői, voltak olyan

kedvesek, hogy itallal és  süteménnyel is kínálták a közönséget. Ilyen vendéglátásra én is bementem volna, még ha albán novellákat is olvasnának fel eredetiben.  Először  az „Este a konyhában” címadó írásomat olvasta fel Smajdli-L. Julianna megérdemelten nagy sikerrel, majd a „Trio Laki elsüllyedt világa” novella hangzott el Smajdli Béla nem kevésbé sikeres tolmácsolásában. Ennek örültem, mert Laskawy Attila, a trió

harmadik harmada is eljött a könyvbemutatóra.

Azután Béla bátyám tartott egy rövid két-három perces bemutatót az önálló show-műsorából. – Legalábbis így volt megbeszélve: de, amiről én nem tudtam, hogy közben úgy döntöttek, hogy a közönségre való tekintettel bátyám egy tizenöt-húsz perces műsort prezentáljon. Persze, hogy a jelenlévők örültek a látványosságnak. Legjobban én, legalább láttak is valamit. Aztán Julianna asszony felszólította a hallgatókat, nézőket, hogy lehet kérdéseket feltenni a szerzőhöz. Természetesen senki sem jelentkezett. Csak egy ott tébláboló baba kérdezte, hogy hol a mama. Erre persze a jegyzeteimet lapozgatva elmeséltem az érdeklődő ifjúnak, hogy pap vagy régész szerettem volna lenni, s így lettem varietéartista, majd irományos ember. A baba egy darabig gyanúsan, mozdulatlanul állt, majd sírásra görbült a szája; mire gyorsan elvezettem a mamájához. Közben fogyott a

sütemény és az ital meg az üdítő, s nagyban folyt az ismerősök közt a kedélyes társalgás. Hamarosan azok is csatlakoztak a beszélgető csoportokhoz, akik először jöttek el ilyen rendezvényre. Én meg örültem, hogy bemutathattam nekik az odahaza és a környező magyarlakta vidéken megjelent írásaim egy részét. Többek között a Szlovákiában megjelenő „Szabad Újság”, a kolozsvári „Vasárnap”, a vajdasági „Hét Nap” és a „Sikoly”, idehaza a „Napkút”, „Hetedhéthatár”, „Búvópatak” stb. Aztán a „Zöld Újság” folyóirat példányai is körbejártak, ahol már három éve jelennek meg rendszeresen az írásaim. Igaz, nem álltak neki olvasni, de elismerően ciccegtek Takács Zoltán novelláimhoz rajzolt színes illusztrációin. Én meg örültem, mert még a mai szerény, könyves-varietés est is jó

alkalom volt arra, hogy közelebb hozza az itt élő magyarokat. Meg az volt meglepő, hogy sokan a könyvemet odahaza is olvasni kívánták. Ezért boldogan dedikáltam. Azt hiszem, ez a munka az, amit legszívesebben végez akármilyen rangú vagy rangtalan íróember, mint én. Hazafelé hálás voltam az égnek, hogy jól sikerült az est, s csodálkoztam ezen a nagy szerencsén. Holott nem is az tette sikeressé, hanem a résztvevők jóindulata.