Kisslaki László, Author at
Szerzői archívum

Kisslaki László

Kisslaki László írásai: 90
Kisslaki László

A fából faragott számítógép

Egy verőfényes reggel Gölöncsér bácsit az áramszolgáltató kisüzemből elbocsátották. Pedig harminc évig szorgalmasan kerékpározott egyhelyben, bekapcsolt dinamóval. A portás fenéken se billentette a kapuban, csak barátja, Huszár Bandi kapott egy irtózatos nagyot az ülepére.

Az elbasani vadkecske  

Már májusban elkezdődött a Cefrelekvár és Műcsirke Trösztben a leépítés. Először azokat rúgták ki, akik legalább fél napot betegeskedtek az utolsó öt évben. Velük együtt távoztak a negyvenéves koruk felé közelgő öregek.

Nóra, a tiszavirág

– Újjászülettem! – sikkantotta Nóra, mikor felbukkant a víz tükrén. Kicsordult a könnye a boldogságtól, mikor megpillantotta maga fölött a kék eget. Rögvest kibontotta a Teremtőtől kapott szárnyait, s az égre rebbent, maga mögött hagyva levetett lárvagöncét és a régi életét.  

Irma néni listája

Kocsis Irma már rég elfeledte, hogy cukros. Ezért nagyon boldog volt, mikor kihalászta a dobostortát a kukából. Igaz, lapos volt a szalaggal átkötött díszcsomag, mert valaki ráülhetett a villamoson; talán azért is került ide a méltatlan társaságba.

A csonttá fagyott vályú

Éjjel még zuhogott a hó, de reggelre már elfáradt. Csak pár tucat hópehely kószált még a levegőben céltalan. – Azannya! – szitkozódott Dollár, ahogy meglátta a befogásra várt szánkót, mikor az istállóból nagypapa itatni vitte a vályúhoz. – Mehetek ki a hegyre – gondolta.

Vasárnapi csendélet 

Nagypapa már elszunyókált. A pokróca – a ló majd csak jövőre kapja meg – a konyha döngölt földjére csúszott. A kandúr álmában dorombolt rajta. A keresztgerendáról a házi egér bámészkodott lefelé, aki két éve, hogy idehozta a ritkaságszámba menő albínó menyasszonyát.

Boldog átverés

Hajnalban Ádám arra ébredt, hogy dörög az ég, és a villámok céltalanul kedvük szerint csapkodnak. Ádámot ez egyáltalán nem érdekelte. Hanem valami más fontosabbat akart, azt viszont nagyon. Szerette volna, hogy Eszter megengedje neki, hogy legalább egyetlenegyszer hozzábújhasson a takarója alá.

A célba ugrás mestere

Anna hajnalra döntött. Elmegy a villából. Örökre. Férje meg keressen magának más porcelánbabát, akit beültethet ebbe a rohadt aranyketrecbe.  Reggel azért kicsit izgatottan keverte a kávéját a teraszon és észre sem vette, hogy az alig ébredt nap, már maximumra állította a fűtést.

Vízibujár és a búbos vöcsök

Nem láttam vízibujárt az öbölben, Pali bácsi! – ordítottam már messziről a parti csónakból a nagybátyámnak, mikor az evezőket és a két villakulcsot visszaraktam a helyire. Az öreg nem hallotta. Valahol iszapot teríthetett a fehér homokos földre, hogy jobb legyen a termés.

A terrorista sajt

Előlegezve Verő László* születésnapjára, aki úgy és akkor ünnepelheti az évfordulóját, mint az Angol Királynő őfelsége. – Semmi gond, meglesz – mondta Jóska a barátjának, aki egy elektronikus irodalmi lapot felelősen főszerkesztett. – Mondom, hogy viszünk, Laci – a frankfurti piacon vásárolunk.

Disznószerencse

Hajnalodott. A dunyha alatt még jó volt lustálkodni; onnan rálátni az ablakból az égre, ahogy a lomha, szürke-fehér, sűrű köd gunnyadt a völgyben, mikor váratlanul felriadt a szél. Hirtelen dühében szétkarmolászta a fák ágaival a szürkeséget; de nagyhamar elcsendesült.

Az igazlátó disznó

Még édesdeden aludt a falu a friss dunyha alatt, amit András napra takart rá a hajnali hóesés. A kutyák szunyókáltak, s közben csak fél füllel figyelték a csendet; hisz egy hete már, hogy nem kujtorog tyúktolvaj a kertek alatt. Akkor és ott nyikkant utolsót a fogatlan nagypapa.

Kocsma a mennyországban

A „Hozsannához” címzett csehó – amit még tán az első vértanúk ütöttek össze – közvetlen a Menedékkérő Hivatal sarkánál rogyadozott. Joszele, a kocsmáros, már a kezdet kezdetén engedély nélkül hozzáragasztott egy nagyobb termet is; jól tette, mert az Igazak csak jöttek és jöttek.

Három bohém Párizsban

Amikor láthatóan a „keleti blokkból” jött három fiatal megérkezett, hosszú sor állt a lerobbant négyemeletes háznál. A bejárat előtt eléggé vegyes társaság várakozott. Színesek, arabok, toprongyos francia urak is, persze. „Chambres” volt kiírva egy kopott falon, ahol a fogatlan neonlámpán a „h” és „m” betű reménytelen várt pótlásra.

Júlia kisasszony és a költő

Az öreg varjú káromkodva felrebbent a sorompórúdról. Még egy versnyit sem gunnyasztott rajta, mikor hirtelen kilinkelve megemelkedett alatta, ahogy a bakter feljebb tekerte a csörlővel. Júlia kisasszony alig pár perce gördült ki a vonatjával a füstös állomásról, maga mögött hagyva Szamosházy Rezsőkét.



Archívum

Partnereink