A Tettye villany világításának története (Dunántúl, 1924. április 20.)
Reéh Gyuri áldozatvállalásának és nem kevés rámenősségének folytán megvalósult a Tettye fényes kivilágítása.
„A tervezgetés közepette rájöttünk a Tettyének a rendezendő ünnepély szempontjából való nagy fogyatékosságára t.i. a világítás hiányára. Az itt éveken át lefolyt ünnepélyeknek az volt a hátránya, hogy a sötétség beálltával az ott tartózkodás lehetetlenné vált.
Pécsi villamos telep 1900 körül
Egyik ülésünket követő napon leballagtam a villamtelepre és az ottani vezetőséggel a villamáramnak a Tettyére leendő felvezetéséről, kezdtem tárgyalni. A vezetőség röviden kijelentette, hogy a villamosvezetékek kiépítésére a várossal kötött szerződés szerint kötelezve nincs, s hogy ezeknek a Tettyéig való kiépítése üzleti szempontból sem teljesíthető, mert ezen a vonalon újabb áramfogyasztókra való kilátás hiányában a befektetett tőke kamatai sem térülnének meg.”
Csak a történet teljesebbé tétele érdekében pár gondolat erejéig kitérnék a pécsi villanyvilágítás történetére.
A város által, a villamos telep tervezésére és létrehozására kiirt koncepciós tervpályázatot 1893. év júniusában a Ganz és Társa Rt fővárosi gyár kapta meg. Az elnyert beruházási lehetőséget viszont a Ganz 1894. év áprilisában – mint kivitelezőnek – a Magyar Villamossági Rt-nek (MVRT) adta tovább.
Pécs város rendszeres áramszolgáltatása 1894. december 31-én vette kezdetét.
No, de folytassuk tovább Reéh Gyuri „kálváriájának” hiteles és igaz történetét.
„Nem oda Buda, mondom én, hátha a központi vezetőség más nézeten lesz ebben a kérdésben, intéztem a kérdést a telep vezetőségéhez. Kísérelje meg, volt a válasz. Hajrá menjünk fel Pestre! Akkor még nem volt a villamtelep városi intézmény, hanem a Ganz Rt-é s azt Budapestről igazgatták. Szalonkabátban, glaszé kesztyűben, még Miklós barátomtól kapott ajánlólevéllel a zsebemben beállítottam a budapesti igazgatósághoz. Egy idősebb úr fogadott, aki ugyanazt mondotta, mint amit válaszul Pécsett nyertem. No no uram, mondom én, ezt én is igen jól tudom, nem azért jöttem fel és öltözködtem ebbe a mezbe, hogy a pécsi kijelentéseket hallgassam újból végig, hanem egy kérelmem van és egy előterjesztésem, kérem azt meghallgatni.
Az illető úr haragosan végignéz rajtam s csak annyit mond, tessék várni és eltűnik. Pár perc múlva egy másik úr jelenik meg, aki már barátságosabban fogadott és előterjesztésem meghallgatása után kijelentette, hogy a választ Pécsre fogom megkapni. Hazatérve negyvennyolc órán belül a következő választ kaptam a villamtelep igazgatóságától. Mérlegelve és méltányolva a kérelemben előadottakat, az igazgatóság a fennsíkig a villamvezetéket kiépíti, a fennsíkon azonban a berendezési költségek Önt terhelik. A berendezés fenntartási költségeit is az Ön számláján vezetjük és tartozik tűrni, hogy az Ön tulajdonába átmenő villamvezetékbe bárki díjtalan bekapcsolódhassék.
Na hát most már világosságunk volt, igaz, hogy a bevezetés és felszerelés költsége 2000 koronára rúgott, de ezzel a tettyei fennsík villamos világítást a jövőkor számára is biztosítottuk.”
„Az ünnepély tehát fényes erkölcsi és anyagi haszonnal zárult. Az anyagiaknál csak akkor ijedtem meg midőn megállapítottuk, hogy a nyers bevétel 9000 korona volt, amiből a villamos bevezetés és felszerelés költségei egymaguk 2000 koronát tettek ki. Ha az ünnepély nem sikerült volna, talán még ma is nyögném a villamvilágítás bevezetésének költségeit, mert az erkölcsi felelősség mellett az anyagi felelősség is kizárólag engem terhelt.”
A kivilágított Tettye napjainkban
„Ekkor és így fedeztem fel a Tettyét – írja Reéh Gyuri visszaemlékezésében. Ez volt az alapja a további és most már, mások által is rendezett ünnepélyeknek, mert tessék elgondolni, hogy előbb pár lampion szórta, ha egyáltalán szórta kétes fényét, vagyis, ha a fennsíkra ráborult az est homálya, s ha egyebekben bármily kellemes volt az ott-tartózkodás, a mulatság színhelyét el kellett hagyni.”
Azután elkövetkezett 1905. június 23-án, egy szép időjárással kecsegtető, koranyári vasárnap, a nagy pécsi fiesta, a tettyei népünnepély napja.
Ez volt Reéh Gyurinak és barátainak igazi jutalomjátéka.
Az ünnep részletes leírásával a legközelebbi számban jelenetkezem.
Hozzászólások