Kriszti lányomnál
Szívdobogásommal
kopogtatok Hozzád.
Halk hangját meghallod?
S ki dörömböl hosszan,
ugyancsak én vagyok.
Riadt szívemet hol
rémület szorítja,
hol remény csitítja.
Ölelő karomban
szívünk összedobban,
s újult erőre kél
az éltető remény.
Bükkösd, 2012. június
Hozzászólások