A szecesszió egyik legjelentősebb és legérdekesebb képzőművészének tartott Alfons Mucha (1860-1939) műveiből nyílt kiállítás június 30-án a baranyai megyeszékhelyen, a Pécsi Galériában.
Gamus Árpád, a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. képzőművészeti divízióvezetője a kiállítás megnyitóján elmondta: a galéria Széchenyi téri kiállítótermében augusztus 26-ig látogatható tárlat a grafika mestereként is emlegetett cseh művész száz alkotásával – litográfiáival, kréta- és ceruzarajzaival, valamint festményeivel ismerteti meg az érdeklődőket. Gamus Árpád utalt arra, hogy Alfons Mucha másfélszáz művét 2010-ben, az Európa Kulturális Fővárosa program keretében már megismerhette a pécsi közönség. A galéria akkor három cseh múzeum, a Magyar Képzőművészeti Egyetem könyvtára és egy magángyűjtő révén litográfiák, könyvillusztrációk, kiadványok mellett azokat a fotókat is bemutatta, melyeket a mester maga készített fotómodelljeiről.
A mostani kiállításon bemutatott művek a Mucha művészete iránt rajongó cseh orvos, Zdenek Trímal magángyűjteményéből származnak. A megnyitón személyesen jelenlévő műgyűjtő beszédében kiemelte, hogy a kiállítás olyan különleges, eddig kevés helyen látott alkotásokat is felvonultat, amelyeknek köszönhetően nyomon követhető a művész fejlődése, magas fokú művészetének kiteljesedése. A képeket Pécsről egy két és fél éves távol-keleti kiállítás-sorozatra viszik tovább.
A kiállítás megnyitóján Aknai Tamás művészettörténész Alfons Mucha művészi munkáját a korszak kontextusába helyezve mutatta be. Párhuzamba állította a 19-20. század fordulóját, a „Belle Époque” éveit a napjainkban lejátszódó változásokkal, a paradigmaváltás időszakával, amikor a korábbi értékrendek szinte teljes mértékben megváltoznak, a viszonyrendszerek átértékelődnek. A változások a művészetben is addig nem látott újdonságokat hozhatnak felszínre.
*
Alfons Mucha 1860-ban született Morvaországban, majd miután nem vették fel a prágai Szépművészeti Akadémiára, 1879-ben Bécsbe költözött, ahol színpadi díszleteket készített. 1885 és 1888 között Münchenben és Párizsban folytatott tanulmányokat, majd a francia fővárosban telepedett le. A festő – aki műtermében fogadhatta a Tahitiról visszatérő Paul Gauguint – rendkívül sokoldalú művész volt: illusztrált számos könyvet (pl. Németország története, Ilsée), kötvényt, tervezett bélyeget, naptárt, tapétát, bútort, szőnyeget, üvegablakot, ékszereket és ékszerüzletet.
Az igazi hírnevet 1895-ben Sarah Bernhardt francia színésznő megbízásából, Victorien Sardou Gismonda című drámájához készített plakátjai hozták meg számára. Plakátjai csík alakúak, a századforduló reklámiparának különleges, egyedi termékei. Mucha ívekben és csigavonalakban, virágdíszekben és stilizált ornamensekben gazdag stílusa rövidesen népszerű lett és valósággal tolongtak a plakátjaiért. Neves keksz- és csokoládégyárak, más cégek vették igénybe szolgálatait termékeik népszerűsítéséhez. Párizsi kiadókkal is szerződést kötött könyvillusztrációkra. Az 1900. évi világkiállításon ő dekorálta Bosznia-Hercegovina pavilonját, amely elnyerte a világkiállítás ezüstérmét.
Bár művészetét a szecesszióra jellemző kígyózó indák, stilizált növényi motívumok, buja vonalvezetés, szépséges nőalakok jellemzik, mégsem vallotta magáénak az art nouveau elveit, nézeteit inkább a szimbolizmussal rokonította. Művészetében a dekorativitás anatómiai pontossággal párosul. Alkotásait gyakran ciklusokba, dekoratív pannóként rendezte össze: A négy évszak (1896), Ékkövek, Csillagok, Művészetek, Virágok, Hónapok, Napszakok. Eszmeileg 19. századi történelmi festészethez kötődik legnagyobb szabású ciklusa, a Szláv eposz, amely hatalmas olaj-tempera vegyes technikájú, vászonra festett képekből áll, stílusát tekintve azonban a szimbolizmussal rokon.
Mucha 1939-ben Prágában az elsők között volt, akiket a nácik letartóztattak. Szabadlábra helyezése után, 1939 júliusában halt meg tüdőgyulladásban.
(Forrás: MTI, Wikipedia, ZSÖK)
Hozzászólások