A pécsi csodapók…
1930. nyarán színes falragaszok jelentek meg a pécsi belváros több pontján.
Ezekből a nagyérdemű értesülhetett, hogy városunkba érkezik a brazíliai Csodapók, aki fantasztikus képességekkel rendelkezik. Minden földi halandónak megmutatja a jelen, a múlt titkait és feltárja a jövő rejtelmeit.
Bizony ez jóval egyszerűbb attrakció volt, mint napjaink kereskedelmi TV adóinak hasonló célt szolgáló műsorai. Volt még egy nagy előnye, nem kellett érte emelt díjas sms díjat sem fizetni.
A „Dunántúl” 1930. július 29.–i száma részletes, személyes tapasztalatokon alapuló oknyomozó riportot közölt a „Pécs kánikulai szenzációjá”-ról, a braziliai csodapókról, aki 50 fillérért mindenkinek megjósolja az élete sorát.
„Ami forró kánikula idején Fiúménak az emberevő cápa, Nyitrának a farkasok által bocskorából kivett ablakos tót és kisbűrgőznek az ötlábú kacsa, az most Pécsnek a brazíliai csodapók, amely két nap óta a Ferenciek utca 42. számú ház egyik üzlethelyiségéből fonogatja a hálóját, lehetőleg olyan sűrűen, hogy akik hisznek a jóslásoknak, és azért nem sajnálják a pénzt, hogy oda bekerüljenek. Két nap óta van itt a brazíliai csodapók. Jött, látott és okvetlenül győzni fog. Talán nem éppen úgy, ahogy Július Cézár győzött, hanem azért győz, mert a közönség ugyancsak győzi obulusokkal. Reggel 8 órától este 8-ig egymás sarkát tiporják a sorsukra kíváncsiak. Fogy a belépőjegy, de különösen fogy a jegy, amely a csodapókkal való különbeszélgetésre jogosít. Hogy a csodapók miket jósol, az titok, azt le lehet olvasni az üzlethelyiségből távozók arcáról. Az is leolvasható, hogy megérte az 50 fillért. És ez jól is van így. Nem mindenki venné szívesen, ha a csodapók néha-néha úgy nyúlna bele csodalátó szemeivel valakinek a múltjába és a jövőjébe, hogy az igazságra tapintana, (ha tudna). Lenne abból hadd el hadd. Így aztán, hogy a kecske is jóllakjék, meg a naiv lélek is megelégedett legyen, olyan múltba látások és jövőbepillantások kergetik egymást, hogy ha azok mint úgy történtek volna és beteljesednének, paradicsom volna Pécs városa. Irodahelyiségekben sok helyen ki függesztik a figyelmeztetést: – A szíves marasztalást ne tessék komolyan venni.
Ilyenfajta táblácskát kellene a csodapók ajtaja fölé is kitenni. Hogy amit odabenn hall múltjára és jövőjére vonatkozólag, ne vegye senki komolyan. Ha ezt a jó tanácsot mindenki követné is, nyugodt szívvel elmondhatnánk, hogy a brazíliai csodapók igazi nyári szenzáció és szórakozásnak kiválóan alkalmas.
Délután öt órakor került rám a sor, hogy belépjek a függöny mögé. Ott terpeszkedik a csodapók. Mi lehetne más, mint nő. Csak a feje látszik, a többi testrészét boszorkányos ügyesen elrejtették úgy, hogy a virág és drótkerítéssel a pók látszatát kelti. Mindenesetre érdekes látvány. Öten állunk a csodapók előtt. A cég beltagja, szintén nő, elveszi vasúti szabadjegyemet, és adatok iránt megkérdezi a csodapókot. Meglepő hűséggel pillanat alatt sorolja a nevet, a foglalkozást, a sorszámot és hogy a jegy melyik osztályra szól. Ugyanúgy felsorolja a hajószabadjegyem pontos adatait is. A mellettem álló nőnek retiküljének tartalmát sorolta fel. Egy bakfis retiküljében púdert látott. Az szabadkozott, de a csodapók kijelentette:
– Nem tévedek.
Eláruljuk, csakugyan nem tévedett.
A közös mutatvány után kíváncsi voltam a különbeszélgetésre is. Mellettem egy sunyi arcú diákgyerek furakodik. Leintem, hogy várjon a sorára.
– Tiltakozik:
– De nekem sürgős és fontos!
– Miért?
– Mert javítóvizsgára készülök.
Ez argomentum. Beengedem. Öt perc múlva kijön. Sugárzik arca a boldogságtól. Alighanem azt jósolták neki, hogy keresztülmegy a vizsgán. Nem is fog tanulni tudom.
A diák után én lebbentem szét a függönyt. A csodapók egy szuszra elsorolja a következőket:
– Sok kívánsága volt az életben és nem mindegyik teljesedett be. Ami beteljesedett, annak nagyon örült. Hosszú életű lesz a földön. Súlyos beteg nem lesz, orvosi kezelésre nem igen lesz szüksége, ha egy szenvedélyéről, a dohányzásról lemond.
Nincs tovább. Jól megfogtam a nesze semmit és elköszöntem.
A kísérő nő bemondása szerint a csodapók brazíliai származású és 14 nyelven beszél. Magyar artisták és kérik a közönség pártfogását. Ez az utóbbi a legkomolyabb érv: magyar artisták! Szívesen mondjuk tehát: tessék, tessék, hölgyeim és uraim, folyton folyvást. A csodapók kitűnő szórakozási alkalom ebben a kánikulai melegben. Aki nem sajnálja a pénzét, okvetlenül látogasson el hozzá, de ígérje meg, nem veszi komolyan. Magyar artistákat támogat a látogatásával, ha már kíváncsi a jövőre.”
Az a kedves „Hetedhéthatár” olvasó, aki további részleteket akar megtudni egy békebeli csodapókról, ajánlom, hogy olvasson utána az irodalomban. (Karinthy Frigyes stb…)
A kép forrása: Blog Hatvan történetéről (Nagy Nándor)
A kép közlésének engedélyezésért ezúton is köszönet a „Hatvany Lajos Közérdekű Muzeális Gyűjtemény” munkatársának, Pataki Katalinnak.
Hozzászólások