Moccanatlan víz
a múlt. Moccanunk. Jövőnk
moccanatlan víz.
*
Már-már elkezdődni se mernek,
az álmok oly kurták s józanok.
Sorjáznak fáradt nappalok:
fásultak, csillagtalanok.
Nyomunkban fázós szél botorkál.
Egy percre félrenéz az Isten,
s a nyirkos, huzatos utcán
bolyongunk maró csillagfüstben.
*
Alkonyodunk,
a csillagok
homlokunkra kiülnek,
süppedünk
áttetsző csendbe…
Átmásolódunk
egymás
álmaiba,
áttűnünk:
elmosódó árnyak.
Hozzászólások