No Image

Tépéscsináló (Dédunokámnak mesélek)

2013. június 17., hétfő Kocsis József 3

András dédunokám novemberben járt nálunk először. Látogatóban volt már, de akkor még nem járt, látogatott inkább csak mindenfelé, ismerkedett a tereppel. Most járt először, és ez akkor sem túlzás, ha ezt a bútorokra támaszkodva tette, igaz, már szinte csak érintette a tenyerével az asztalt, székeket, a heverő szélét, a fotelok karfáját. Bejárta az egész lakást: ha az esedékes kapaszkodó karnyújtásnál távolabbra esett, négykézláb folytatta az útját.

No Image

Próza apróban 2. (Epizódok a természet világából)

2013. június 13., csütörtök Kocsis József 0

A NYÍRFA REHABILITÁLÁSA / Szeretem a nyírfákat, amerre csak jártam, telepítettem mindenütt belőlük néhányat a közelembe, hogy otthonosabb legyen körülöttem a világ. Parkokban tűlevelűek és vérszilvafák növény-együttesében tud igazán elvarázsolni, de kisebb csoportjai önmagukban is szemet gyönyörködtetőek.

No Image

Próza apróban 1. (Lényegtelen történések iskoláról, gyerekekről, nevelőkről)

2013. június 4., kedd Kocsis József 2

Ezen a mai pedagógus napon, távol már gyereklármától, iskolától, szakmától, valami különös és megmagyarázhatatlan gondolati kanyarral Kalász Márton jár az eszemben. Nem tudtam, ki ő, még kevésbé, hogy ki lesz hamarosan, amikor halk kopogás után belépett hozzánk, és Hartmayer Konrád tanító úrhoz lépve (aki anyám második férje volt) nagy tisztelettel átnyújtott neki egy könyvet. Ez 1955-ben történt, emlékezetem élénken őrzi a képet a huszonegy éves fiatalemberről…

No Image

Egy s más…

2013. május 25., szombat Kocsis József 1

Lepapáztak – Ó, nem először, már igazán megszokhattam volna, bő két évtizedem volt rá. Eleinte, ötven közelében, még nem kaptam föl (a már akkor hófehér) fejemet a megszólításra, gyanún felül állónak gondoltam magam, az ifjúság még friss emlékeivel dagonyázván az észrevétlenül mélyülő középkorúságban.
Tegnap, jó hetvenesként sem a közelgő enyészet üzenetét éreztem ki a „papa” megszólításból, amely a nagy bevásárló csarnok végtelen légterében kóvályogva vett engem célba, hanem a mai neveletlen átlag-magyar bunkóságát.

No Image

Rónaky Editre emlékezünk (Szavak a hiányról)

2013. május 13., hétfő Kocsis József 2

A Mohácsi HegyiBeszédesek Baráti Társaságának 17. kiadványa. „Készült Rónaky Edit születésének 75., halálának 3. évében” – Növekszik a csend körülöttem. Nemrég halt meg egy kedves barátom, s akkor március közepe lévén első önző gondolatom volt, hogy hiányozni fognak szokott baráti köszöntő szavai a hamarosan esedékes névnapi telefonhívások között. És nem számíthatok évek óta Bogádi Kis György rekedtes-fátyolos hangú, bölcsen vidámkodó mondataira sem, aminthogy Rónaky Edit telefonja is évek óta hallgat már…

No Image

„Hiányzol, Apa…” (27.)

2013. május 9., csütörtök Kocsis József 0

(SÜPPEDEK ÁTTETSZŐ CSENDBE) A komphajóra a felszállás fegyelmezett rendben ment végbe: először a szokott módon a gépjárműveket irányították a hajó rakterébe, hogy minden kis helyet kihasználva egyenletes eloszlású legyen a terhelés, azután mehettek a gyalogos utasok, föl a fedélzeti részre, vagy a hajó tatjában elhelyezett ülésekhez. Ez utóbbit választotta, mert így közelebb volt a vízhez, és közelebb a kikötőhöz is.

No Image

„Hiányzol, Apa…” (26.)

2013. április 22., hétfő Kocsis József 0

(NEM BÚCSÚZOTT, ELKÖSZÖNT CSAK) A Hold már az estére készülődött: halvány, lassan fényesedő arca elé áttetsző drapériát vont a felhőfoszlányok selyméből; olyan ódivatú benyomást keltett, mint egy kozmikus, képzeletbeli idős hölgy rokon, akihez a tenger küldözgeti mormoló, makacs hullámveréseit. A partot beszegő szikladarabok verssorokká tördelték a képet.

No Image

„Hiányzol, Apa…” (25.)

2013. április 8., hétfő Kocsis József 0

(„…CSAK EGY ZSÁMOLY JÖNNE MÉG…”) Lesétált a partra. Meg-megállt, mintha otthon a Király utcában nézegetné a kirakatokat, ráérősen, és mintha valóban kirakatüvegen túlra került volna minden körülötte, karnyújtásnyira, szédítő messzeségbe mégis. A partszegély sziklatörmelékei fölött a látóhatár vonaláig magasodó tenger olyan volt, mintha hatalmas akvárium volna, amelyben halk csobbanások alszanak. A hullámok fölött sirályok úsztak kitárt szárnyakkal, s a szél beleszimatolt a sós levegőbe.

No Image

Kedves István

2013. április 5., péntek Kocsis József 1

Nem levélkezdő megszólítás a cím, festőművész barátom és osztálytársam neve, őt hívják így: Kedves István. Neki köszönhetem a Hátunk mögött a hegy című regényem könyvborítóját. Három vázlatot készített, s közülük választhattam ki a végleges változatot. … Kedves Pista már a képzőben kitűnt közülünk tehetségével. Miért is tagadnám, rajzból nem jeleskedtem a középiskolában, nem számíthattam hát arra, hogy valaha is rajztanárunk, Klug Gyurka bácsi közelébe kerülhetek.

No Image

„Hiányzol, Apa…” (24.)

2013. március 23., szombat Kocsis József 0

(SZÉTPORLADÓ TÁVLATOK SZORÍTÁSÁBAN) A műútig tolta a kerékpárt, ott pattant csak a nyeregbe; sokáig számolatlanul gördültek a kerekek alá a puhán suhanó, aszfaltszürke kilométerek. Élvezte ezt a meghitt közelséget, az út menti fák lassú futását, ahogy elébe szaladtak könnyű, játékos iramodással, és utána fordultak integető ágaikkal, amikor elhaladt mellettük.