Konyhából szűrődő hajnali zajok
– kisgyerekként még félálomban vagyok –,
szeretem ezt a zajt, tán inkább csak nesz,
Anyánk már fent van, a konyhában tesz-vesz.
Három gyereknek enni készít mára,
behallatszik a bögrék koccanása,
kredencfiókban evőeszköz csörren,
kenyérszelő nagykés surran a csöndben.
Két-két szeletet viszünk uzsonnára,
zsíros vagy lekváros, nem telik másra.
Ezután a konyha elcsendesedik,
csikordul a kulcs a zárban,
koppan az ablakpárkányra.
Anyát a hivatal várja..
Távozó lépteivel reggeledik.
Jásd, 2012. 10. 07.
Hozzászólások