Így múlik a múlt • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Így múlik a múlt

Nyitott villamos
hátsó peronján
álldogált a lány,
és mosolygott rám.
Szívem kalimpált,
hevesen dobogott –
A villamos indult,
s végleg elrobogott.

*

Ügyfélablaknál voltam belül.
Ügyfelem tolószékében ült.
Kis testén tündérfej ragyogott.
Örökre magával ragadott.

*

Emléknyoma sincs nevednek.
Lehet, téged nem feledlek.
Szép szemeid rám nevetnek,
hangod hallom:”Úgy szeretlek!”
Sejtjeimbe befészkeltél,
de névtelen emlék lettél.

Jásd, 2012-11-07.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS