„Hiszek abban, hogy a vágyainknak formát kell adnunk ahhoz, hogy megvalósuljanak”
Új interjúsorozatunkban pécsi nőkkel beszélgetek a hétköznapjaikról. Arról, hogyan zsonglőrködnek 8 karú Síva Istennő módjára az idejükkel? Mi az, ami segít nekik talpra állni, ha elesnek? Azaz, hogyan gondolkodnak, éreznek és léteznek a 21. században, Pécsett, Magyarországon a nők…
Három gyerek, három zenekar, egy férj. Manapság divat a tudatos tervezés, azt mondják ez a siker záloga. Te mennyire voltál tudatos, így tervezted a harmincas éveidet?
A nyolckarú Síva Istennő képe nekem is gyakran eszembe jut, nem is feltétlenül az időmmel, hanem az erővel, energiával és figyelemmel való zsonglőrködés miatt.
A tudatosság, tudatosodás mostanra már alapfeltételévé vált az életemnek, azt hiszem, ennél fontosabb cél talán nem is létezik az életünkben. Korábban ez még nem volt így nálam, és így igazán nem is terveztem a jövőt. Arra azonban volt példa, hogy leírtam a vágyaimat, céljaimat, 1-2-5-10 éves távlatokra, és azokban mindig szerepelt a „család”, a „zenélés” és az idegen nyelvek használata valamilyen munka során. A férjemmel is egy hasonló, ha úgy tetszik az „Univerzumnak” kiküldött lista alapján ismerkedtem meg… legalábbis én meg vagyok győződve róla. Hiszek abban, hogy a vágyainknak – akár írott, akár kimondott, vagy akár kiénekelt – formát kell adnunk ahhoz, hogy megvalósuljanak. Nekem bejött – hálás is vagyok érte…
A három gyerkőc nevelgetése után nemrég tértél vissza a színpadra. Mi történt, hogyan kezdődött és milyen eredményekkel zárult a tavalyi év?
Már az első kislányunk születése után visszakívánkoztam a zenébe. Zenéltünk is egy jót a régi zenekarom (youJane) tagjaival, egy új formációban (Kobrajazz), de amikor megtudtam, hogy megint babát várok – pontosabban babákat –, lassanként ismét beszüntettem az éneklést. Aztán a kisbabáim egyéves kora körül megint egyre inkább hajtani kezdett a vágy – már-már fájt az éneklés hiánya –, így ahogy csak erőmből és eszközeimből kitelt, keresni kezdtem zenésztársakat. Több sikertelen csatlakozási és csapatépítési kísérlet után végül a kitartó keresés meghozta gyümölcsét: megismertem Pozsgai Tamást, aki szimpatizált a kezdeményezésemmel, így belevághattunk a közös munkába. Fő célom a régi youJane-nóták életben tartása volt, de emellett sikerült még jó néhány kellemes standard-adaptációt is megszólaltatnunk, egyszóval nagyon elégedett és boldog vagyok. A tavalyi év végére már jó pár fellépésen voltunk túl, Pécs elkezdett megismerni minket – a newJane-t. Aztán Tamáson keresztül eljutottam egy funky-zenekarba is (FunkTomas), ahol teljesen más hevület és lendület van jelen – a melankólikusabb, líraibb duóval szemben – de ezzel is teljes mértékben azonosulni tudok és nagyon élvezem. Velük is több koncertet tudhatunk már magunk mögött és folyamatosan bővítjük a repertoárt.
Milyen zenekarokban játszol most, mikor, hol láthat a pécsi közönség, milyen terveitek vannak a 2013-as esztendőre?
EccPecc gyerekzene, newJane és FunkTomas. Terveink mindhárommal a 2013-as évre: az egyre szélesebb körben való be- és megmutatkozás. A FunkTomas legközelebb március 6-án lép fel a PécsPláza egy újonnan nyílt szórakozóhelyén. A newJane-nel újabb saját dalok újrahangszerelésén dolgozunk, az EccPecc-cel pedig egy izgalmas koncertre készülünk, melyen főként Weöres Sándor versmegzenésítéseit fogjuk megszólaltatni!
Nemrég egy híressé vált pécsi zenekar frontemberével készült interjúban a sikerreceptet így vázolta fel a riporter: fellépések tömkelege, médiaszereplés, országos hírnév, az énekesen fürtökben logó csajok… Ez nagyban különbözik attól, ami rólad elmondható, pedig sikeres, boldog ember vagy. Szerinted egy nő esetében mi lehet a siker mércéje? Te mitől érzed magad sikeresnek?
Első szinten siker számomra az, hogy a gyermekeim szépek, okosak – és főleg egészségesek. Bár jobban belegondolva ez egyáltalán nem a mi érdemünk a férjemmel – legfeljebb az, ha tőlünk telhetően „kielégítően” tudjuk terelgetni őket az életben… Aztán a második szinten siker az, hogy az álmaimat nem feladva sikerült létrehoznom egy, a saját dalaimat játszó formációt – hogy életben maradjanak olyan dalok, amelyeket másokkal is megosztásra érdemesnek tartok. Siker egy-egy fellépés megszervezése és „lemenedzselése” is, olykor (sokszor…) saját határaink és korlátaink átlépése: egyszóval a bátorság. Egyszerűbb és kényelmesebb persze otthon ülni „biztonságban”, a komfortzónánkból nem kilépve – de nincs mese, ezt meg kell tenni, ez a fejlődés záloga…
Mindezt nőként? Hát, ha a művészi hajlamaim „kiélése” mellett még sikerül elérni, hogy a háztartás sem szalad teljesen, akkor már félig sikeresnek érzem magam asszonyként is. És persze a sikerhez szükséges egy biztonságos és támogató háttérország, azaz olyan társ, férj, aki melletted áll és segít abban, hogy kibontakozhass.
Család, háztartás, zenekarosdi. Mikor jut időd csak önmagadra? Hogyan teremted meg magadnak a saját időt és mi az a tevékenység amivel „kikapcsolsz”?
Ebben a sorrendben – a gyerekekkel való játék, a monoton mosogatás, a zene (az teljesen) – és a meditáció. A kikapcsolás lehet a helyzettől független – csak gyakorlás kérdése. De ha teljesen el szeretnék távolodni a nyüzsgéstől, akkor csak a zenébe bújok bele, akár hallgatom-nézem, akár űzöm. Vagy belefeledkezem valami szépségbe: például három kicsi ember elmélyült tevékenységébe. Kincset érnek ezek a pillanatok.
Nemrég egy nem éppen hétköznapi műtéten estél át, mesélnél arról, hogy ezt hogyan élted meg, mi és ki segített át a félelmen, a fájdalmon és a nehézségeken?
Velemszületett billentyűhiba miatt műtöttek meg tavaly ősszel, ami természetesen egy riasztó beavatkozás volt, de mint utólag kiderült, a legtöbb félelem ezzel kapcsolatban alaptalannak bizonyult, annyira profi kezekben van az ember itt Pécsen, a szívklinikán. Családilag volt inkább nehéz átvészelni ezt az időszakot – négy hetet –, de mindenkire (főleg a férjemre, Gáborra és Édesanyámra, Édesapámra) maximálisan számíthattam. A félelmen ezen túlmenően az optimista látásmód segített át.
Manapság sokan panaszkodnak, sok nehézséget kell legyűrniük a hétköznapokban, változik az élet és a gondolkodásmódunk, mert muszáj változni, hisz régi életmódunk nem fenntartható. Rólad elmondható, hogy igyekszel környezettudatosan, minél természetesebben élni, a hétköznapjaidban ezt hogyan kivitezed?
A szelektív szemétgyűjtésen, a tudatos vásárláson és a környezetbarát háztartási szerek használatán túl egyfajta környezettudatos látásmódot igyekszünk fenntartani és gyermekeinkbe is ezt betáplálni „alapértelmezettként”. Az ilyen témájú programokat, kezdeményezéseket támogatjuk családilag is, de a baráti társaságomra is ez jellemző. Sőt, a zenei tevékenységeinkben is igyekszünk képviselni ezt – főleg az EccPecces zenésztársaimmal: akikkel kifejezetten ilyen környezettudatos témájú dalokat is játszunk. Távlati célunk egy teljesen „zöld” témájú műsor összeállítása.
Szerinted miért jó nőnek születni, miért szeretsz nő lenni?
Gyermeknek életet adni, anyának lenni… „bájosnak” lenni, hisztisnek lenni, érzelmet kimutatni, mert nekünk szabad sírni. És nagyon élvezem, hogy hagyatkozhatok az intuíciómra, ami nálunk, nőknél különösen fejlett – állítólag…
A női szemmel a világ interjúsorozatban a nők kérdeznek egymástól, te kitől kérdeznél és mit?
Rab Zsanettől és azt, hogy: Szerinted hogyan lehet dűlőre jutni a férfiakkal egy mai nőnek, feleségnek?
Hozzászólások