Korán kelő gyerek voltam,
alvásra nem pazaroltam,
sejtettem, az idő szalad,
átaludni azt nem szabad.
Várt a macska, várt a kutya,
elvadult kert sok zegzuga,
mintha Meseország volna.
Királya a vén diófa.
Koronája rabul ejtett,
játékosan rejtegetett,
ágaival elringatott,
hűs lombjával simogatott,
bátorságra nevelgetett.
Éreztük a szeretetet.
Öregember később kelek,
az ágyamban melegedek,
szunyókálok, tán horkolok,
gyerekkoromról álmodok.
Jásd, 2013. március 7.
Hozzászólások