A fehér köntösű plébános keresztet vetett, majd evett egy ostyát. Jöttek a ministráns fiúk ketten, díszes ruhában. A pap készült a vasárnap esti misére. A ministráns fiúk is ettek az ostyából.
– Hé, elég legyen!
Majd nevetni kezdtek a fiúk. A templomszolga is bejött a főterembe. Aggódó volt az arca, sápadt és meggyötört. Reggeli tíz óra volt s péntek. Géza, a templomszolga épp a havat lapátolta el a templom környéke körül.
– Fáradtnak tűnsz, Géza – szólt a plébános
– Igen, az vagyok. Rengeteg hó volt odakint.
Miklóst, a plébánost erős éhségérzet kerítette hatalmába. Korgott a gyomra, a templomszolga talán meg is hallotta.
– Mi lesz az ebéd Géza? – kérdezte
– Bableves csülökkel! – válaszolt
A pap barátjával bement a konyhai részlegre. Egy teát kért Erikától. Leült s csendben kanalazgatta a forró teát.
– Vasárnap este biztos sokan lesznek! – szólt Erika
– Nemsokára karácsony lesz.
Géza rágyújtott. Erika kinyitja az ablakot. A másik konyhai kisegítő köhög a cigarettafüsttől.
– Nem bírnád ki e nélkül? – kérdezi Szilvia.
– Te csak a főzéssel törődj!
Mikor elkészült az ebéd, Géza is, Miklós is meg a konyhai kisegítők is együtt ebédeltek. Evés után Miklós visszatért az irodájába, Géza meg a templom várószobájánál takarított. Hirtelen valaki kopogtat az ajtón.
– Ki az? – kérdezte Géza
Az idegen férfi nem válaszolt, koldusnak vagy hajléktalannak látszott. Csak állt az ajtó előtt, látszott hogy didereg. Géza némi töprengés után beengedte. Lesöpörte róla a havat, a deret.
– Mi járatban van erre?
– Vagy két napja nem ettem!
Miklós kijön az irodájából s nagyot néz, mint aki angyalát látja vörös bugyogóban.
– Ez az ember azt mondja két napja nem evett – szól Géza.
A pap sóhajt egy nagyot. Levetkőzteti Gézával egészen egy ingig.
– Jöjjön, majd mi adunk enni magának!
A koldusnak erre felvidult az arca. Mindketten bekísérték a konyhába s leültették a hátsó sarokban. Először levest adtak neki, csülkös bablevest. Láthatólag ízlett neki, egy darab kenyeret is adott hozzá Erika. Másodikfélének pedig paradicsomos káposztát adtak neki. Ezt is pillanatok alatt befalta. De többet nem kért a koldus. Megtörölte száját aztán azt mondta:
– Köszönöm! Az Isten áldja magukat!
Miklós és Géza szánva nézték s lesték szegény koldust, meglepődve rongyos és szakadt, na meg büdös ruházatán. Miklósnak eszébe jutott a vasárnapi mise.
– Kérem, ha erre jár, ugorjon be hozzánk s nézze és hallgassa meg a misét.
A koldus erre elgondolkodott, de aztán felelt:
– Rendben!
S a koldus felöltözött, majd ketten kikísérték. Miklós atya csak ennyit mondott:
– Várom vasárnap estére!
– Jó, jó… – mondta a férfi
A szokottnál is jobb hangulatban telt a vasárnap esti mise. Sokan voltak. Miklós kiadott magáért. De a koldust nem látták sehol. A mise után az emberek ballagtak kifelé s épp az ajtóban az embereknek feltűnt a rongyos külsejű koldus. Miklós elébe áll s közli a szomorú hírt:
– Sajnos épp most lett vége a misének!
– Oh, de sajnálom, pedig azt hittem pontosan érkezem!
Géza is ott állt Miklós mellett s szánakozva nézte a férfit.
– Legközelebb pontosan érkezem!
S másra terelte a szót.
– Nem kínálnának meg egy darab kiflivel és teával?
Miklós mosolyogva bekísérte őt a konyhai részlegbe miközben barátjának a következőket mondta ridegen:
– Hát igen, vannak emberek, akik már valami után vannak…
Hozzászólások