A csapos még egy pohár sört felszolgált neki. Jóska fogta a csapolt sört s behúzódott az ivó hátsó, üres részébe. Elővette a házi kenyeret, a szalonnát, hozzá kést s szépen, csendben falatozni kezdett. Ez itt meg volt engedve. A többi barát kicsit neheztelt ivócimborájukra.
Jóska ahol evett, tőle nem messze volt a WC. Így amikor a részeg emberek be-bejártak oda, a falatozó Jóskát bűz szaga csapta meg. Jóska nagyon éhes volt, több napja nem evett rendesen. Ötven év körüli volt, szakállas, nem nagyon adott magára. Több hete nem mosakodott rendesen. Csak éppen a szalonnához most nem tejet vagy kakaót, hanem sört ivott. Közben az ivó előterében egy hajléktalanféle jelenik meg.
– Egy pohár kisfröccsöt kérek! – mondja
A pultos kiszolgálja, de már őneki is elege van ezekből a csavargó, szélhámos éhezőkből, lecsúszottakból. A hajléktalan már jóval ötven felett volt, a többi ivó ránézésből is csak szánta a szíve mélyén. Ő is bement a hátsó részbe s a három asztal közül az egyikre leült, oda, Jóska mellé. A hajléktalan csak némán leste a falatozó férfit. Az nem szólt semmit, csak evett, evett s mikor felnézett a férfire, szemeiből sugárzott a tartózkodás hidegsége. A hajléktalannak összefutott a szájában a nyál. Sok huzavona után meg merte kérdezni:
– Nem kínál meg egy falattal?
– Hogy? – kérdezte meglepetten Jóska
– Egy szalonnás falattal, mert éhes vagyok.
Jóska letette a kezéből a kést s a szalonnafalatot, s zavarában ivott egy kortyot a sörből. Jóska rátapintott a lényegre:
– Miért nem ennivalót, kenyeret vesz kisfröccs helyett?
A hajléktalan erre sértődött arcot vágott. De a szemei kopogtak az éhségtől. Jóska evett tovább s arckifejezésével azt mutatta ki a hajléktalannak, hogy nem kíván egy falatot sem adni neki. Elek – így hívták a fedél nélkülit – csak tovább kortyolgatta a kisfröccsöt. Mikor Jóskának majdnem elfogyott a szalonnája, mégis meggondolta magát s azt mondta:
– Ezt a pár falatot odaadom önnek!
Elek nem volt elragadtatva, de azért elfogadta. Jóska odaadta a karéj kenyeret, a pár falat szalonnát s a kést, és Elek mohón falta a kaját. Két perc nem telt belé, mire Elek végzett az evéssel. Visszaadta a kést. Megigazította a bajuszát s azt kérdezte:
– Nincs több?
– Nincs! – hangzott szigorúan a válasz
A hajléktalan fogta magát s sértődött arccal kiballagott az ivóból. Végigment az előtéren, a sok munkásember között. Jóska is kiment s az egyik barátja megkérdezte:
– Megbántottad valamivel?
– Adtam neki enni s még neki állt feljebb!
– De akkor miért vágtázott ki így, ilyen gyorsan s megalázott arccal?
– Nem volt már több szalonnám!
Majd Jóska barátja tovább folytatta a beszélgetést a pultnál a barátjával. Ő meg még egy pohár sört kért s egy kicsit szégyellte is magát.
– De hát mit csináljak, ha nincs több ennivalóm? – kérdezte hangosan, hogy barátai is hallották.
S szomorúan csak ivott. Elek arcát alaposan az emlékezetébe vésve.
Hozzászólások