A Fővárosi Önkormányzat tizennégy színházban immár második alkalommal rendezte meg május 4-én az év legizgalmasabb színházi eseményét a Színházak Éjszakáját. Az eseményre kiadott műsorfüzetből két esemény keltette fel érdeklődésemet, amelyet megosztok olvasóimmal.
József Attila Színház Gaál Erzsébet Stúdió
Zene és sakk
Portisch Lajos sakkszimultánt ad
„Pedig nem is sakkozó akartam lenni. Én tulajdonképpen zenésznek készültem, hiszen évekig hegedültem, aztán később, amikor újra találkoztam a zenével, akkor elkezdtem énekelni. Már gyerekkoromban is folyton énekeltem, csak nem úgy, ahogyan később, amikor már komolyan foglalkoztam az énekléssel”. Aztán nagymestere lett a sakknak Portisch Lajos, aki basszusbariton énekesként, klasszikus estjére, többek között Bach, Händel, Beethoven, Brhams művekkel készült, zongorán kísérte Hegedűs Valér, közreműködött Nemcsák Károly.
Sakkparti
Ritka alkalom, hogy egy nagymesterrel lehessen sakkozni, egy színházban, a Mester áriaestje után. Most lehetett: bárki regisztrálhatott, hogy lépjen párat, vagy sokat Portisch Lajos ellenében.
Nemcsák Károly, a színház igazgatója köszöntötte a nagymestert és ő konferálta a számokat.
Először három kedvenc operáját énekelte el Portisch Lajos.
Mozart Papageno belépője a Varázsfuvola operából, majd Wagner Tannhäuserjéből Dal az esthajnalcsillaghoz, harmadikként Verdi Falstaff Ariozo operája következett. A következő blokkban Schubert A muzsikához, Schumann A két gránátos, majd Brahms Májusi bakok következett. Ezután magyar dalok következtek Erkel Bánk Bánjából Petur Bán bordala, ezután Kacsóh Pongrác Rákóczi operájából Rákóczi megtérése majd Lehár Vándordiák és legvégül Kálmán Imre Cigányprímás művéből Stradivari és ráadásnak Huszka Mária főhadnagy Kard indulója zárta a műsort.
A sakkszimultán előtt Galambos Erzsit és Láng Józsefet hallgattam az emeleti Irodalmi szalonban.
Pontosan 8 óra 15 perckor kezdődött a tizenkét táblás szimultán, amelyen részt vett Nemcsák is, a legfiatalabb résztvevő ötéves volt a legöregebb ezen sorok írója. Remélem gyorsan végzünk, mondta Portisch, hogy részt tudjanak venni a többi programon, kevesen vannak. Volt, hogy Denverben 67 táblán játszottam, ennél többel csak Larsen nemzetközi nagymester játszott, de ő már nem él. A kilencedik lépésben bonyolult állásban egy kör időt kértem és utána elnéztem a vezéremet. Ezért kár volt időt kérni – mondta mosolyogva a nemzet sportolója. Így elsőnek búcsúztam a küzdelemtől a tizedik percben. Sorra hullottak a többiek, utolsónak a József Attila színház igazgatója, ekkor háromnegyed 8 volt.
Portisch Lajos 1937-ben született Zalegerszegen. Kilencszeres magyar bajnok, kilencszeres világbajnok jelölt. Húsz alkalommal olimpikon. Az 1978-ban Buenos Airesben olimpiai aranyérmet nyert csapat első táblása volt. Olimpiai ezüstérmes 1970-ben, 1972-ben, 1980-ban, bronzérmes 1956-ban és 1966-ban. Az élő ranglistán kétszer harmadik. Legjobb élő pontszáma 2655, 1980-ban.
Tavalyig aktívan versenyzett az Aquaprofit-Nagykanizsa színeiben. Jelenleg a Vasas versenyzője
Elismerései: 2004 Nemzet sportolója, 2007 Magyar Köztársaság Érdemrend Középkereszt Csillaggal tulajdonosa, 2012 A XIII. kerület díszpolgára, 2012 Príma Díjas.
Hozzászólások