„Nem birtokolunk senkit, hiszen az ember nem használati tárgy.”
Folytatjuk interjúsorozatunk, melyben pécsi nőkkel beszélgetek a hétköznapjaikról. Arról, hogyan zsonglőrködnek 8 karú Síva Istennő módjára az idejükkel, mi az, ami segít nekik talpra állni, ha elesnek. Azaz, hogyan gondolkodnak, éreznek és léteznek a 21. században, Pécsett, Magyarországon a nők…
Rab Zsanett kérdése hozzád: Mit jelent számodra a szabadság?
A szabadság érzése, megélése lételemem. Sohasem skatulyáztam be magam egyetlen egy politikai, vallás, erkölcsi és egyéb ideológiák közé sem. Badarság lenne. Hiszen minden ember szabadnak születik. A szabadság számomra egy olyanfajta életigenlés, mely során nem állítunk fel korlátokat, nincsenek félelmek, tiszteltben tartjuk a másik ember szükségleteit-vágyait, bízunk magunkban és a másokban, kimondjuk és felvállaljuk érzéseinket, gondolatainkat, tudatosan teremtünk és élünk, felelősséget vállalunk saját életünk felett, és döntéseket hozunk. Nem birtokolunk senkit, hiszen az ember nem használati tárgy. A körülöttünk élő emberekkel való kapcsolat – család, barátok, párkapcsolat, bármilyen emberi kapcsolat – nem attól működik jól, harmonikusan, hogy ráerőltetjük gondolatainkat, magunkat, hanem meghagyjuk annak, amilyen. Elfogadjuk létezését, és nem akarjuk megváltoztatni.
Ezek szerint számodra fontos a szabadság. Én úgy látom, manapság sokunk élete nem éppen a szabadságról szól. A fogyasztói társadalom nagyon is rabságba kényszerít minket. Sokan állandóan dolgoznak és egyre többet, félnek, hogy elvesztik a munkahelyüket. Hajtás, kapkodás, szürke örömtelen hétköznapok a munkahelyeken és káosz. Sokszor csak ezt látni, szabadságot nem nagyon. Szerinted?
Sok ember vágyik ilyen-olyan szabadságra, de a félelem oly erős, hogy már a képzelődés szintjén megállnak, s elmarad a megvalósítás. Egyszerűen elfelejtenek teremteni, amihez egy nagy adag önbizalomra, hitre, álmokra és vágyakra lenne szükség.
A félelem nagy úr, elveszi tőlünk a szabad döntés és cselekvés jogát. A jelen társadalmi elvárások sulykolják belénk (ha hagyjuk), milyennek kellene lennünk, vagy hogyan kellene élnünk, és fejvesztve kezdünk el vásárolgatni (autót, bútort, kencét, egy csomó felesleges kacatot) és olyan dolgokkal foglalkozni, ami nem is rólunk szól. Ez nem is élet, hanem vegetálás. Hol ebben az egyén szabad akarata? Időnként jól irányzott kérdéseket kellene feltenni magunknak és őszintén megválaszolni: – mit szeretnék, mi a célom, milyen álmaim-vágyaim vannak, hogyan akarom élni az életem és hol, nekem mit jelent a boldog és harmonikus élet stb. Az összegzések és a kérdésekre adott válaszok pontosan arra jók, hogy megnézzük – helyünkön vagyunk-e?
Gondolatainkkal teremtünk. Jót és rosszat. Félelmet is és szabadságot is. Munkahelyet és annak elvesztését. Szomorúságot és örömöt. Sikert és kudarcot. A saját magunkkal való foglalatosság nem önzőség. Ha nem tiszteljük és szeretjük önön magunkat, akkor miért várjuk el ezt másoktól? Ha nem éljük meg a szabadságot, másokat sem hagyunk szárnyalni. Egy életünk van. S a világ túl szép és csodás ahhoz, hogy csak úgy elmenjünk mellette.
Feng Shui tanácsadó vagy, és ha jól tudom, írsz is, és még nem is tudom, mi mindennel foglalkozol. Mesélj arról, hogy megtaláltad-e bennük a szabadságod!
A tudatos gondolkodás és a keleti világ tradíciója adta meg számomra a szabadságot. Kutatni kezdtem e mesés világot és a továbblépés, a megoldás, a fejlődés lehetőségét láttam meg benne. Alappillére az elfogadás és befogadás. A „jelen” pillanat megélésének fontosságára helyezi a hangsúlyt. Az „állandósult változás” létjogosultságának elfogadása az, ami előre visz, tisztelve a másságot, és az egyén szabadságát. Számomra ez élhető minta.
Először csak térrendezéssel foglalkoztam, s a későbbi tanulmányaim során tapasztaltam meg a feng shui asztrológiában rejlő óriási lehetőséget, melynek alkalmazásával készítem el a személyiségelemzéseket. Az egyéni tanácsadások során, elemzéssel, és tudatos élettervezéssel új utakra léphetünk. A legtragikusabb helyzetből is van kiút. Jó érzés látni, mikor egy ember újjászületik és önmagára talál.
Az elemzéseken és egyéni tanácsadásokon kívül, alkalmanként előadásokat tartok kisebb és nagyobb közönség előtt. Rab Zsanettel közösen vezetjük az Ébredők Klubját, mely megalakulása óta töretlen sikerrel működik.
Az írás gyermekkorom óta elkísér. Gondolataim írott és szóban való kifejezése során, az interaktív kommunikációnak köszönhetően, új lehetőségek nyíltak meg számomra. Fantasztikus emberekkel találkozom, csodás helyekre jutok el, s időnként egy kávé mellett nagy dolgok születnek. A blogom és Facebook oldalam létrehozása is egyfajta önkifejezési forma, ahol felelősséget vállalva osztom meg gondolataimat. Szeptembertől útjára indítok egy havonta ismétlődő előadás sorozatot, s a részletekről az oldalamon lehet majd bővebben olvasni.
A munkád során, az elemzések és egyéni tanácsadás során, miben és hogyan látod lehetőségét az új élet kialakításában? Hogyan tud valaki új életet kezdeni?
Sajnos még mindig csak azok az emberek keresnek meg, akik élete valamilyen ok által romba dőlt. Nem kell ahhoz probléma, hogy valaki tudatosan kezdjen el gondolkodni, és élni. Egyszerűen fel kell ismerni a tényeket, a valóságot kell látni. A felismerés az első lépcső. A következő a döntés, hogy mást szeretnék, hogy így, nem akarok élni tovább. Aztán jönnek az újabb és újabb lépések. A felismerés, és terv készítése még nem elég, a cselekmény szintjén is lépni kell.
Sok esetben igen radikális változtatásra van szükség, s munkahelyi, otthoni, párkapcsolati, vagy egyéb más életterületen kell komoly döntéseket hozni. A személyiségelemzések irányvonalat adnak, egyfajta lehetőséget, keretet, amiben az ember jól mozoghat, kiteljesedhet, ami számára a legkedvezőbb. Nem vagyunk egyformák, s pontosan a különbözőségünktől leszünk nagyszerűek. Ha minden ember önvizsgálatot tartana, ismerné személyiségének jegyeit, egy csomó felesleges dolgot hagyhatna el, nem okolná magát a sikertelenségekért, s inkább azzal foglalkozhatna, ami valóban róla szól. Sikeres új életet csakis tudatos gondolkodással lehet kezdeni. Például mennyivel is egyszerűbb az, ha ismerem gyermekem személyiségét és annak megfelelően választok iskolát. Vagy ha az elemzés birtokában, tisztában vagyok képességeimmel és eszerint választok munkahelyet, párkapcsolatot, stb. S mivel tudom, mi jó nekem, már nincs félelem. S ha nincs félelem, beindul a gépezet, meg tudjuk fogalmazni céljainkat, amiért majd nap, mint nap érdemes felkelni. Az első lépések időnként nehezek, olykor fájdalmasak, mint ahogy a születés folyamata is, de megéri. Jó pár elemzettel folyamatos kapcsolattartásban vagyok – de jó látni, ahogy ezek az emberek újjászületnek és végre boldogok.
Az interjúsorozat nőkről szól, így mindenkitől megkérdezem: szerinted miért jó nőnek születni, nőnek lenni manapság?
A nő maga a csoda, egy médium. Befogad és általa születik meg a lélek. A nő képes igazán egy férfit naggyá varázsolni, az otthon melegét megteremteni, szeretetével, szerelmével, odaadásával, türelmével, lágyságával, ösztönös megérzéseivel varázsolni. A női minőség, tápláló energia, a férfi kiegészítése és nem ellentéte.
Az anyaság megélésének lehetősége kiváltság, egy adomány. De jó is visszagondolni, mikor a gyermekeim születtek. Hálás vagyok a sorsnak. A nő sokszínű, „holdarcú”. Minden kornak megvannak a szépségei, s a változással járó tényt nem hárítani, hanem elfogadni kell. Hiszen másról szól egy lányka, egy fiatal nő, egy gyermekét nevelő nő, s egy idősödő asszony élete.
A mai kor „lányai” lehetőséget kaptak arra, hogy végre teljes valójában megéljék nőiességüket test-lélek-szellem szinten. Végre fel lehet vállalni magunkat, az önkifejezés számtalan lehetőséget ad erre. Csak ne essünk át a ló másik oldalára, s a párkapcsolatban a „nadrágot” hagyjuk kint az ajtó előtt.
A férfiakat sem hagyhatjuk ki egy jó kis csajos beszélgetésből. Zseni és Zsanett házasságban élő nők, csupa szépet és jót mondtak a férjeikről. Te, ha jól tudom egyedülálló vagy jelenleg, miért döntöttél így?
A válásom ellenére is házasság/párkapcsolat párti vagyok. A férfi és nő nem véletlenül különbözően összetartozó egység. A volt férjemnek köszönetet mondok, hiszen két csodás gyermekem született, és bizony szép éveink is voltak. De változtunk, más dolgok lettek fontosak, és be kellett látni, hogy együtt nem tudtunk tovább fejlődni. Börtönben éreztem magam. Egy házasság nem rabság, nem lehet korlátozó. A párkapcsolat az egyén kiteljesedésének lehetőségét nem foszthatja meg.
Sok házasságban látom, hogy szinte ölik egymást a párok, a gyermekek is napi civódások áldozatai, s mivel félnek a „hogyan tovább” kérdését illetően, és a vagyoni helyzet megosztása miatt, inkább maradnak együtt, mintsem hogy új életet kezdjenek.
A magam életét is mindig példaként felvállalva tanácsolom a hozzám fordulóknak, hogy igen, lehet új életet kezdeni. Nincs az a válság, válás, amiből ne lehetne felállni. Sőt. Mivel változunk, a gondolkodásunk, a környezetünk is, s ha tudatosan megtervezzük életünket, egyenes út vezet a boldog, szerelemmel megélt párkapcsolat felé. Lehet szabadon, szerelemben élni.
Ugye, jól gondolom – ha rád nézek, ebben egész biztos vagyok – hogy az ember lánya párkapcsolat nélkül is élhet boldog, vidám, kerek életet?
Bizony lehet. De nekem is időbe telt, míg rájöttem, mit is jelent a valódi szabadság, a boldog élet. Az önismeret nagy segítség volt számomra, hogy megtaláljam azokat a tevékenységeket, amiben örömömet lelem. Meg kellett tanulnom felvállalni az érzéseimet, gondolataimat, önnön magamat, a szüleim, családom, gyerekeim, barátaim előtt, a szerelmi életemben. Sokszor azt hisszük, hogy a világ omlik majd össze, mikor egyedül leszünk. Pedig pont ez által kapunk lehetőséget és időt arra, hogy végre azzal foglalkozzunk, amit nagyon szeretünk. S nekem is így nyílt alkalmam arra, hogy végre olvassak, könyvtárba, koncertekre, kiállításokra, színházba járhassak, új barátságok szövődtek, utazások, kirándulások vártak rám, egy havonta megjelenő magazinban írtam, elindítottam a blogomat, Facebookos oldalamat, klubfoglalkozásokat szerveztem, csupa olyan dolgokkal kezdtem el foglalkozni, amire mindig is vágytam. Egy új Melinda, „Örömbogyó” születetett, amiben nagyon jól érzem magam. S mikor az ember lánya helyén van, akkor szépséges, szívmelengető dolgokat vonz be magának, akár még egy szerelmet is…
Az utolsó kérdés pedig természetesen az, hogy te kitől kérdeznél és mit?
Kiefer Csillától, és azt, hogy élsportolóként hogyan tudtad összeegyeztetni a családi életedet a mindennapos elfoglaltsággal és utazással járó sporttal?
Hozzászólások