Az „Isten rabjai”, a Ferencesek pécsi zárdája
Megkezdik a zárda építését
Meg kell őszintén vallanom, csak igen keveset tudtam a pécsi Ferencesek zárdárdájáról, talán más is így van vele. A téma feltétlenül megérdemelne egy hosszabb tanulmányt is. Nekem – sajnos – csak igen kevés ismeretanyag állt rendelkezésemre.
A kolostor maradványai napjainkban
A Ferences zárda alaposabb megismerését szolgálja az a néhány, cikkhez mellékelt kép is, amelyekkel a hajdani kolostor formáját próbáltam – lehetőségeim szerint – felvázolni.
A „zárda” szó kapcsán felidéződtek bennem Gárdonyi Géza: Isten rabjai c. gyönyörű regényének egyes epizódjai. Talán ennek hatására írtam be cikkem címébe is ezt a szép gondolatot.
„1720-ban hozzáfogtak a zárda keleti részének építéséhez, mely traktus elé kutat ástak. Ez a kút ma már nincs meg. Miután ez a traktus 1726-ban elkészült, az ebédlőbe (mai ebédlő értendő) képeket helyeztek: Az Úr vacsoráját és másokat. 1732-ben a zárda déli oldalát építették, és itt megtalálták az ősrégi kutat. A zárda nyugati részén megásták a pincét, amely ma is használatban van.
1738-ban meghosszabbították a zárda keleti részét. Az alsó részt posztógyárnak, a felső részét, pedig klerikátusnak fogják használni. A posztógyári részt 1760-ban ebédlőnek alakították át. Ma a kollégisták hálóterme. 1764-ben az alsó és felső részét is vassal erősítették. A súlyánál fogva azonban szétnyomta a falakat, veszedelmessé vált, ezért 1775-ben a súlyos bolthajtást leszedték és stokatúrával (stokatúra – nádazásra habarccsal készített vakolat) látták el
A nagy pincét, amely az utca másik oldalára nyúlt P. Kaizer Nándor az iroda falánál befalazta és átjárásul egy kis vasajtóval látta el. A zárda fundusán (épülete alatt) most is használják a pincét.”
A zárda tanintézete
A Ferencesek kútja
„1723-ban hozták ide a rendi teológiai studiumot, amely 1742-ben bővült a bölcsészeti fakultással és generális studiummá fejlődött, úgyhogy az egyházmegyének klerikusai is látogatták, míg elkészült saját studiomos háza. Viszont 1758-ban Ferencrendi atya tanított az egyházmegyei szemináriumi teológiai iskolájában.
A Ferencrendi atyák átvették a püspöki templomban tartandó szentbeszédeket, és éveken át hirdették ott Isten szavát, a laikus testvérek pedig 1755-ben az ottani orgonát újították meg.
Tekintve, hogy a zárdának sok tagja volt és ennélfogva többen betegeskedtek s így a zárda szegénységénél fogva nem győzte a sok patikaszert, elhatározták, hogy házipatikát fognak felállítani s ezt annál inkább, mivel laikus testvérek között mindig volt egy orvos, aki a patikát vezette. Ez ugyan nem ment simán, mert a világi patikusok tiltakoztak ellene, de azért életbe lépett 1738-ban. Tekintve azonban, hogy folytonos zaklatásnak voltak kitéve, a zárda atyái megunták a dolgot és 1762-ben eladták a patikát 1300 forintért.
Kőfaragvány a kút felett
Szent Ferenc nemcsak önmagát akarta megszentelni, hanem másokat is iparkodott életszentségre vinni. A pécsi Ferences atyák követték rendalapítójukat és nemcsak a zárdában, hanem azon kívül is dolgoztak. Így vezették a versendi plébániát 1730-1753. a pécsváradit 1733-1753. a szebényit 1743-1753. a kéméndit 1745-1753. a bátaszékit 1736-1763. a bátait 1736-1763. között. Azonkívül sok helyen működtek mind kisegítő káplánok, vagy mint ideiglenes adminisztrátorok.
A pécsi Szent Erzsébetről nevezett apácák
Az épület déli irányból
Láttuk, hogy a török idők előtt voltak Pécsett Ferencrendi apácák. Ezeknek mintájára 1743-ban négy jámbor III. rendi nő tökéletesebb életre törekedvén, arra kérte az akkori egyházmegyei főpásztort, engedtessék meg nekik, hogy Szent Erzsébet tiszteletére apácarendet alapíthassanak. A püspök megadta az engedélyt és egy Ferencrendi atyát bízott meg vezetésükkel. Ez az első négy apáca volt Prickhárt Mária Antónia, Pflantz Alosya, Zackinger Jácinta és Stridl Margit.
Vázlatrajz a kolostorról
Időközben szereztek maguknak a mai fiú polgári iskola mellett egy telket. Itt bold. Klimó György püspök építtetett nekik házat kis kápolnával. Az emeletes ház a püspöki címerrel ma is áll a polgári fiúiskola mellett. Az apácák bevonultak és internátusfélét nyitottak tanulólányok részére. 1777-ben e házban a földszinten volt 8 szoba. Kettő nagyobb tanteremnek, egy nagyobb a bennlakók részére, egy ebédlőnek és négy kisebb az apácák részére és négy a tető alatt, de ezek még nem lakhatók, mivel az épület nem nyert befejezést. A kápolna sincs még felszentelve. 1781. október 27-én benediktáltatott. Szegény apácák még egy évig sem birtokolták a nagy fáradtsággal és önmegtartóztatással felépített kolostort, amikor 1782. április 28-án kezükbe kapták a császári rendeletet, hogy az apácafátyolt tüstént tegyék le, ami meg is történt. Még egy ideig tartózkodtak, mint magánszemélyek a házban, végre innen is kitessékelték őket. Mint III. rendi nők tengették életüket a városban, míg a halál megváltotta őket. A Ferencrendi kriptában találtak örök nyugalmat.” (Holub József: A pécsi Ferencesek hétszáz éves története. Dunántúl. 1936. december 25. 31-32 p.)
Folytatás a következő számban.
Hozzászólások