1. nap
Békés megyéből, Gyuláról mentünk, kardiológus és reumatológus szakorvos javaslatára, magas vérnyomás, keringési zavar, kezdődő csontritkulás problémával Mátraderecskére, ahol gyógyulásunkat remélve a Mofetta szolgáltatásait szeretnénk igénybe venni.
„Rövidke” 6 órás buszozás után (többszöri átszállással) délután, végre megérkeztünk „igen frissen” Mátraderecskére.
Ez a gyönyörű kis palóc falu, kb. 2300 lakossal a Mátra északi lejtőjén fekszik, csodálatos környezetben. Idelátszik Kékestető és Galyatető is. Mi alföldiek, máris el vagyunk ragadtatva a látványtól.
A mofetta a ház kertjéből
Vendéglátó háziasszonyunk szeretettel fogad minket a buszmegállóban, és kocsival hazaszállít bennünket és csomagjainkat. Miután bemutatja a házat, és megbeszéljük a részleteket, kérdéseinkre készségesen válaszol. Nagyon csinos, tiszta szállás, remek kilátással a Mofettára. A kert ápolt, sok a virág és örökzöld, kerti bútorokkal van berendezve. A levegőt „harapni” lehet! Már tudom, nagyon fogom élvezni az itt töltött két hetet!
Mivel az éhséget nehezen viseljük, jól belakmározunk, még „hozott” anyagból, majd nyakunkba vesszük a falut. Elmegyünk a „tett színhelyére” is, hogy holnap a nyomok után már könnyen megtaláljuk a Mofettát. Közben sok szépséget, értéket fedezünk fel: színpompás virágok úton-útfélen, tornácos házak érdekes formájú padlástéri pici ablakokkal, és egy a falun keresztül folyó kis patak. Hol felfelé az emelkedőn, hol lefelé a lejtőn, megpróbálunk a hegyvidéki emberek módján gyalogolni. Az eredmény: estére óriási izomláz!
Közben megnézzük a világháborús emlékművet, sétálunk az ótemető mellett az óriásira nőtt tujafák között, a katolikus templomot, ahol éppen valami egyházi ünnep van, a falu apraja-nagyja ott tartózkodik. Egyébként, ami egyből feltűnő, a derecskei emberek előre köszönnek az idegennek, és érdeklődnek, hol szállt meg, meddig marad, honnan jött.
Azt hiszem, nem Magyarországon vagyok! Hát, ilyen is van? Este telefonok haza, fürdés, ágybazuhanás. Jó éjszakát!
2. nap
Végre, reggel van! Már alig vártam! J. ugyanis emberesen horkolt, mindegy milyen pózba helyezkedett, néha érthetően veszekedett valakivel álmában. Megpróbáltam zenét hallgatni fülhallgatóval, de pechemre a szerkentyű felmondta a szolgálatot. Így aztán gyakorlatilag alvás nélkül telt az éjszakám. Reggel kedves vendéglátónk felajánlotta számomra a másik szobát. Hurrá! Holnap friss leszek!
A mofetta épülete
Reggali után hegymászás következett (csak nekünk alföldieknek hegy!). Irány a Mofetta! Miután lihegve megérkeztünk, elénk tárult a kívül-belül csodálatosan megépített Gyógyító Központ. Az aulában regisztráció, mindenre kiterjedő, szakszerű tájékoztatóval, főorvosi vizsgálat, vérnyomásmérés, javaslat egyéb vizsgálatokra (pl. Doppler), várakozás a gázkezelésre. (A csoportok 25 percenként váltják egymást, 2 „kráterben”). Fontos a bő vízfogyasztás kezelés előtt és után is! Lassú léptekkel lemegyünk a „kráter” lépcsőjén és körben helyet foglalunk a fapadra, alacsonyabbak párnát és pici sámlit kapnak, mivel a gyógyító gáznak derékig kell érni. Hogy véletlenül se hajoljon le senki, bebiztosítjuk magunkat, hasonlóan, mint mikor autóban utazunk. A megszabott időből nekem 10 perc elég volt (úgy látszik mimóza vagyok!), nem úgy mint J.-nak. Ő kellemes kéz- és lábzsibongást érzett. Ez nagyon jó jel! Megindult a vérkeringés javulása. Az asszisztens közben árgus szemekkel figyeli a klienseket, és rá-rá kérdez, mindenki jól érzi-e magát, és szakszerű magyarázatot ad kérdéseinkre. Közben az emberek egymással is beszélgetnek, a két hét végére barátságok is szövődnek. A kezelés után megiszunk két nagy pohár „falmellékit” , és a pihenőágyon kb. 10-15 percig relaxálunk, utána vérnyomásmérés. J.-nak alacsonyabbat mérnek, mint a neki szokásos. Csak így tovább!
Miután hazaérkeztünk a háziasszonyunkkal az oviba mentünk az első itteni ebédünkért, ahol kedvesen fogadtak minket. Sok és finom, házias ételt kaptunk, amiből még vacsorára is jutott. Naponta ide foguk „fel” vándorolni az ételhordókkal .
A délutáni szieszta után nyakunkba vettük a falut, hogy megkeressünk egy utcát, benne J. rokonának nyaralóházát. A kutatás ugyan kudarcba fulladt, viszont a lábunkat lejártuk, helyi lakosok palóc tájszólását ízlelgettük.
És… zutty! Ránk szakadt az ég! Hiába volt esernyő, vékony kabátka! Miután otthon kiteregettük átázott cuccainkat, kisütött a nap. Ujjé! Átöltözés után ismét elindultunk, először lefelé, majd felfelé. (A sok séta orvosi javaslat, meg egyébként is, már imádjuk ezt a falut!) Közben be is vásárolunk némi reggelire valót. (A legnagyobb élelmiszerüzlet 5-kor zár!)
Látkép a mofetta parkolójából: a templom mögött a Kékestető északi oldala látszik
A falu lakói ismerősként üdvözölnek, beszélgetést kezdeményeznek velünk. Szemünk megakad egy-egy szép veteményeskerten, és folyvást a virágokban gyönyörködünk. Piros, rózsaszín, sárga törpe- és futórózsák, liliomok, íriszek, szegfűk, török szegfűk tarkasága, és sorolhatnám végtelenségig. Fényképezőgépem állandóan kattog.
Apropó! A „házunkról” még alig írtam! Mátraderecske frekventált helyén, mindenhez közel építették, még az 1930-as években. A ház a mai követelményeknek megfelelően átalakítva vendégfogadásra. Minden igényt kielégítve, modern berendezéssel, logikus elosztásban. Gyönyörű virágok, örökzöldek, fák, bokrok, kerti bútorok az ápolt kertben. A panoráma kiváló, oda-vissza a Mofettára. Háromnapraforgós vendégház. A tulajdonosa nemcsak a mi kedves szállásadónk, hanem a falu lakosai is szeretettel beszélnek róla, mikor kérdezik hol lakunk, mosolyognak és pozitívan nyilatkoznak. Mi maximálisan elégedettek vagyunk, az interneten választottuk ezt a lehetőséget. Mint a példa mutatja, jól döntöttünk.
(Folytatjuk)
Hozzászólások