Takács Zoltán illusztrációja
Szigor Maximovics Vizslabíró lépett a cellába. Pillantása előbb a Rettegett Zsivánra esett, aztán a cella egyetlen hokedlijére. Közelebb húzta a hokedlit és – udvarias ember lévén – megkérdezte:
– Szabad?
– Még nem. Ha minden igaz, majd öt év múlva.
– És addig én álljak?
– Nem. Addig én ülök.
Szigor Maximovics ezek után elhelyezkedett a hokedlin. Néhány pillanatig a rabot vizslatta, s csak azután kezdett kérdezősködni.
– Neve?
– Zsiván, a rettegett.
– Hol született?
– Kankalingrád virágvárosban.
– Nemzetisége?
– Osztyák.
– Hol?
– Hol, mit?
– Hol osztják a lopott holmit?
– Azt kérem én nem tudom.
– Foglalkozása?
– Most rab. Egy időben sztyepp táncos voltam a Nimfácska együttesben. Kérem én muzsik családból származom.
– Apja neve?
– Balla Lajkó, de nagyapám, aki a Rimszkij korszakban született, a nagy Ricsajkovszkij volt. Híres ember, csak öreg korára lett szenilis. Akkor már a kalendáriumban kereste a Tattyúk Havát. Elég sokat szenvedett szegény.
– Miben szenvedett?
– Germániában. Valami táborban egész élte végéig.
– Súlyos beteg volt?
– Kezdetben nagyon súlyos volt, aztán lefogyott negyven kilót.
– Beszéljünk másról. Jól bánnak magával? Milyen az ellátás?
– A félelmezés elég gyakori, különben jó.
– A koszt?
– Azt mindig feltöröljük.
– Az étkezésrôl beszéljen!
– Igen. Többnyire kétkezi munkát végzünk.
– Beszéljen a társairól. Azt tudjuk, hogy maga volt a főnök, de ki volt a jobb keze?
– Így igaz. Nagyon ki volt. Eléggé megerőltettem.
– Nem úgy értem! Kik voltak a segítőtársai?
– Hát… először is a Zár Atyuska.
– Az ki?
– A lakatos.
– Hol?
– A Tretyakov géptárban.
– Kivel utaztak még?
– Grigor Szemjonovics Potyajeggyel.
– Nem azt kérdeztem, hogy Grigor Szemjonovics mivel utazott. Maguk kivel utaztak?
– Potyajeggyel.
– Mindannyian?
– Persze, ha már velünk volt.
– És kik voltak még ott?
– Ott volt még a lakatos fia.
– Az kicsoda?
– A Zárevics.
– Nő is volt magukkal?
– Később igen, egy hölgy az Ifjú Zárdából.
– Őt mivel csalták ki?
– Csábítószerrel.
– Arról meséljen most, hogy mit csináltak?
– Hát kérem szépen, miután behatoltunk az épületbe a lakatos elkezdte feszegetni…
– Mit?
– Minden oroszok zárját.
– És maga mit csinált?
– Kérem, én muzsik családból származom…
– Tudjuk. Ezt már mondta. Szóval, mit csinált?
– Hallgattam a Zár atyuskát. Ő mesélt.
– Mit mesélt?
– Hát, hogy Sztálin, amikor elfoglalták Ausztriát, át akarta helyezni az osztrák fővárost.
– Hova?
– Sztálin-grázba.
– Honnan tudta ezt a lakatos?
– Kérem, ő nagy gézen-grúz volt a háború alatt. Gauleiter a Gaukázusban, így aztán sok mindenről tudott. Azt is tudta, mit csinált az a hölgy, aki velünk volt.
– Mit?
– L’amourt az Amur partján.
– Akkor mit csináltak, amikor rajtakapták magukat?
– Menekülni kezdtünk. A Potyajegy szerzett egy talicskát a lopott holminak. Apró, keskeny kis vacak volt. Zárevics meg is kérdezte, elég széles e a talyga, én meg mondtam neki, hogy nekem még túl széles is, főleg, ha gyalog akarunk átkelni rajta. Tudja, a lábaim is rosszak.
– Azt tudjuk, mert magát sikerült is elkapni. De hova lettek a többiek?
– Elmenekültek.
– Mivel?
– Kétfogú trojkával.
– Talán kétfogatúval?
– Lehet. Én nem vagyok fogorvos.
– S azt tudja, hogy most hol vannak?
– Persze. Üdülnek Mahorka szigetén.
– Mallorca.
– Felőlem lehet szivarka is.
Szigor Maximovics felállt hokedlirôl.
– Így nem megyünk semmire. Hanem tudja mit? Hozok magának papírt és ceruzát. Ideje van, szépen leírja, hogy mit is csináltak maguk ott a tajgán. Részletesen.
(folytatjuk)
Hozzászólások