Pangó Margó (Nyírpagony, 1930. ápr. 1. – Budapest, 1982. máj. 2.): biológus, életművésznő, énekes. Apja Pangó Péter, bőgős. Anyja Kalányos Tünde, ház- és gyerektartásbeli. Sok testvére közül ő volt a legeszesebb, ezért tanítója kérésére (és két üveg borért) apja engedte, hogy továbbtanuljon.
A Kossuth Lajos Tudományegyetemen (ma Debreceni Egyetem) szerzett diplomát biológiából 1953-ban. 1954-ben sikeresen elhelyezkedett egy kecskeméti kutatóintézetben, ahol a gyapot magyarországi meghonosításával kapcsolatban végeztek sikertelen kísérleteket.
A kudarc miatti jogos önkritikája után visszatért Nyírpagonyba, ahol apja meggyőzte arról, hogy a laboratóriumban elfáradni lehet, de jóllakni nem. Ezt belátva énekelni kezdett, s rövid időn belül nagy sikereket ért el: 1958-ban megnyerte a falusi tehetségkutatót, 1962-ben már a fővárosban lépett fel a színpadra, 1966-tól rendszeresen járta az országot, haknizás céljából. Mórahalmi Menyhért, a kor jeles kritikusa, egyszer a „Nyírség Fekete Gyémántjának” nevezte. Fénykorában bármelyik falusi kultúrházat képes volt megtölteni.
1975-ben a mulatós zene területén elért megismerhetetlen munkásságáért Kádár-díjat kapott. Tudományos műveltségét igyekezett beépíteni dalaiba. Ezek közül a legnépszerűbbek: „Piros lett a likopinom, nem sárga…” ; „Aranyeső, te zárvatermő…”. A kor szokásai és családja unszolása ellenére soha nem ment férjhez. 1982. május 2-án hunyt el budai lakásában, mikor egy újonnan vásárolt pulóver pamutallergiás rohamot váltott ki nála, és megfulladt.
Irodalom: Bognár Béla: A Kádár-díjasok jegyzéke 1963-1989. (Bp., 1990.), Mohácsivész Győző: Korai cigány értelmiségiek (Miskolc, 1995.) (A Wikipédián még nincs fent.)
Hozzászólások