Távol

Begubóztam.
Tények csontszáraz tengerén
Próbálom ringatni magam.
De az Élet csúf Mnémé,
Nem tiszteli a gubót.
Rövid vagy hosszú csókjától
A repedéseken fehér álom szitál.
S mivel gyarló mivoltomban
Menekültem eleget,
Megállnék már,
Remegve hagynám
Közel jönni távoli múzsám.

A Mágus

Krémszínű mediterrán öbölben
Fényfelhő víztükrén bűvölt
Mézízű sivatagok vakító igéjével
Ő, a Mágus, a hazug szerencsejátékos.
Elraboltak engem a mesék,
Miket súlyos éjszakákon lehelt életre,
Ősrégi, suttogott, táltos regék.
Mutatta hol csillognak letűnt korok kincsei.
Játszott velem! S kavart rettegett vihart
Ott, ahol még senki sem járt.

Van Gogh éjszakája

Lassan reánk borul az éj,
Kibontja kései szirmait,
S felettünk a csillagok hunyorognak,
Csillagszórót dobva az abszintos pohárba.

Megosztás

Tweet