Február 21-én a budapesti Papp László Sportarénában különleges élményben volt részük azoknak, akik Mahó Andrea, José Cura, és a vendégként fellépő Miller Zoltán koncertjén jelen voltak.
Mahó Andrea és José Cura a budapesti koncerten (MTI Fotó: Szigetváry Zsolt)
Mahó Andrea azzal indította az estét, hogy ledöntik a falakat a műfajok között, amelyre valóban sor is került. A két magyar művész elsősorban a musicalekben van otthon, amelyet nagyszerű produkcióikkal ismételten bizonyítottak. José Cura fő terepe a komolyzene, azon belül is az operajátszás, melyből ilyen módon és mértékben első alkalommal vállalt kirándulást, teljes sikerrel. Külön-külön, duettben egyaránt énekeltek, de sor került mindhármuk együttes éneklésére is. Műsorra vettek közismert musical részleteket „Az operaház fantomja”, a West side story”, a „Miss Saigon” című darabokból, klasszikusként bejelentve pedig Beatles dalokat adtak elő. Mahó Andrea énekelt a meghívott gyerekkórussal népdalt, Ave Mariat, míg José Cura spanyol dalokat is előadott, saját műfajából ízelítőt adva pedig elénekelte Kalaf áriáját, a Nessun dormat a Turandotból.
A művészek tudásuk legjavát adták, az este azonban más különleges élményekkel is szolgált, ami abból táplálkozott, hogy José Cura remekül érezte magát a könnyedebb műfaj világában. Mikrofonnal a kezében bejárta és uralta a színpadot, a zenekar sorai között rácsodálkozva a zenészek játékára, az eléjük tartott mikrofonnal hangsúlyt adva az egyéni teljesítményeknek, amelyet tapssal elismert, s ugyanígy a közönség is. Cura gitárt is ragadott, amellyel az irányítása alá vonta a zenekart, olyan módon, hogy a karmester szintén beállt a zenészek közé. Természetesen csatlakozott a zenekarhoz Miller Zoltán is. A koncert utolsó része ilyen módon örömzenélésbe váltott át, tarkítva Andrea köszöntésével, aki aznap ünnepelte születésnapját.
A magyar művészek tisztelettel viseltettek Cura iránt, aki viszont alázattal vett részt a koncert közös megvalósításában, a sikert megosztva valamennyi résztvevővel. A közönség a kiváló és különleges produkciókon kívül élvezhette Cura humorát, udvarias gesztusait, közvetlenségét, lenyűgöző személyisége varázsát. Különleges kvalitásai tették lehetővé azt is, hogy a közönségnek úgy tűnt, mintha Andreával régi barátok lennének, holott ez volt az első közös fellépésük. Ehhez persze Andrea is hozzájárult, azzal a rajongással, és elbűvölő nőiességgel, amely sugárzott belőle.
Soha nem fogjuk megtudni, mennyi volt a rögtönzés, és mennyi a megrendezett elem, az azonban bizonyosra vehető, hogy Cura vezényletével ugyancsak komoly szerepet kapott a spontaneitás, ami az este igazi kuriózumát adta. A Győri Filharmonikus zenekar tagjai méltó partnerei voltak a kitűnő énekeseknek.
Az elismerő szavak sorában ne feledkezzünk meg arról a dicséretről sem, amely a műsor szerkesztését, az arányokat, és a koncert színpadra állításának egészét illeti. José Cura tehát meghódította a közönséget, csakúgy, mint ahogy az este élménye is sokáig megmarad a résztvevőkben.
José Cura egyik kedvenc idézete az Angelo című albumból: „Ha művészetemnek sikerül a béke magvait elültetni az emberek szívében, hogy ott nőjenek nagyra, volt értelme életemnek”.
Hozzászólások