Különös álmom volt az éjjel:
tükörbe néztem, s onnan rám
vissza fiatal önmagam nézett.
Kinyújtottam a kezem, hogy elérjem,
megérintettem, s mint amikor vízben
látom saját valós tükörképem, kezem
érintésére álombéli arcom képe
szertefoszlott. Aztán folytatódott az álmom,
velem volt még a családom, kik már
régen szertefoszlott képek csupán
emlékezetemben, én gyermek
voltam újra. Otthon a nagy ovális ebédlőasztalt
ültük körbe. Mint valamikor nagyon régen,
az asztal alatt keresgéltem a lábakhoz
tartozó szeretteimet, kiket tőlem
az asztal, meg a földig érő abrosz elrejtett.
Gyermek voltam, úgy kacagtam,
csak kacagtam álomhosszat. Olyan
nagyon boldog voltam.
Hozzászólások