A szépség szigete
Corte, a régi főváros
Korzika a Földközi-tenger negyedik legnagyobb szigete, Franciaország egyik régiója. Az „olasz csizmától” a Ligur-tenger választja el, megközelítése hazánk irányából tengeri úton Livorno kikötőjéből indulva a legegyszerűbb – hacsak nem repülővel utazunk.
Golo-völgy
Nyugodtan mondhatjuk Korzikára, hogy olyan, mint egy tengerből kiemelkedő hegy. Mindez kihat az éghajlatra és a növényzetre, de meghatározza az életkörülményeket és a hegylakók gondolkodásmódjának alapjait is. A szigetet egy hosszanti hegyvonulat osztja ketté, hosszú évszázadokon át szinte csak a tengeren tudták tartani a kapcsolatot egymással a sziget egymástól távolabb fekvő területein élők. A sziget belsejében a közlekedés ma is élményszámba megy, mindezt utunk során meg fogjuk tapasztalni. Korzika domborzatának képét meghatározza a geológiai felépítés, a délnyugati vidék szembetűnő elemei a vad gránitsziklák, míg északkelet lankásabb vidékének a palakőzet adja az alapját.
A Portoi-öböl
Korzika tengerpartja igen tagolt, hossza eléri az ezer kilométert. A nyugati partvidéket négy mély öböl tagolja, a tengerpart vad jellegét a számos hegyfok és kisebb öböl adja. A partok mellett több tucat kisebb-nagyobb sziget található. A változatos tengerpart és víz alatti élővilág a búvárok kedvelt célterülete.
Sartene
A sziget szülötte, Napóleon szerint Korzikát már az illatáról is fel lehet ismerni. A jellegzetes illatot a változatos növényzet adja, melyben európai, afrikai, távol-keleti fajok keverednek, szinte megszámlálhatatlan sokaságban. A botanikusok, rovarkutatók, madarászok paradicsoma a hatalmas területeket borító korzikai bozótos, a macchia.
A természet adottságai a lakók mentalitására is hatást gyakorolnak. A korzikaiak akár kényszerből, akár szabad elhatározásból, mindig is a hegyvidéken éltek, megküzdve a zord téllel, a mezőgazdaság szegényességével. Ezek a körülmények alakították ki a lakosság közös felelősségtudatát, mely az erős családi kötelékek kialakulásában mutatkozott meg. Mindez maga után vonta, hogy a hegyi falvak közösségeinél a féltékenység és az irigység kialakulására igen nagy volt az esély.
Filitosa megalitmezőjén
A lakók szülőföldhöz való kötődése erős. A huszadik században a terület népessége jelentősen lecsökkent, azonban a korzikai falvakról nem csupán állandó lakosaik száma árulkodik. A vidéki települések többségének népessége időnként megsokszorozódik: a hétvégéken a part menti nagyobb városokból sokan érkeznek látogatóba, a nyári vakáció idején pedig a kontinensről térnek vissza az egykori lakosok.
A Hetedhéthatár következő számaiban Korzikán teszünk egy utazást, megismerve közelebbről a sziget különleges tájait, városait.
(A szerző felvételei)
Hozzászólások