Örömhír
Natasa, a kazahsztáni szovhoz kis fejőslánya meztelenül fürdik a tóban, mikor is látja ám, hogy mint a fergeteg, zúdul le a domboldalon Ivan Ivanovics Kuzmics, a kazahsztáni kolhoz kanásza. Natasának se kellett több, kipattant a tóból, aztán uzsgyi, neki a nagy szovjet sztyeppének. Kuzmics utána. Egyre fogy kettőjük között a távolság. Natasa már nem bírja tovább, az egyik bokornál eldobja magát.
– Kuzmics, csinálj velem azt, amit akarsz.
Kuzmics lihegve odaér, és lelkendezve közli:
– Natasa! Felvettek a Komszomolba!
Gorizont
Közeledett az SZKP XX. kongresszusa. Összeült a Kazahsztáni SZKP KB-ja, és elhatározta, hogy a kongresszusra jutalmul elküldi Ivan Ivanovics Kuzmicsot, a kazahsztáni kolhoz kanászát.
Kuzmics elment, majd visszajött. A kazahsztáni elvtársak oldalát már rettenetesen furdalta, hogy ugyan mi történhetett, hát berendelték Kuzmicsot a Kazahsztáni SZKP KB-jába.
– Ide figyeljen, Kuzmics elvtárs, hát mit képzel maga? Be se számol nekünk a XX. kongresszusról?
– Jaj, elvtársak! Hát a mi gyönyörű fővárosunk, Moszkva! És a Kongresszusi Palota! És amikor Hruscsov elvtárs azt mondta, hogy a kommunizmus egyre magasabbra emelkedik hazánk horizontján, hát akkor már tomboltak a kongresszusi küldöttek.
A kazahsztáni elvtársak mindent értenek, csak ezt a szót nem, hogy horizont. Veszik elő az értelmező szótárt, fölütik a gorizontnál, és csodálkozva olvassák a meghatározást: a gorizont az az eget a földdel összekötő képzeletbeli vonal, amelyhez mentül inkább közeledünk, annál inkább távolodik.
Pécs, 2015. augusztus 27. Lejegyezte: Dr. Hernádi László Mihály
Hozzászólások