Augusztus 20-án 18 órakor nyílik Péreli Zsuzsa Munkácsy-díjas, Érdemes- és Kiváló művész Benső zarándoklat című kiállítása a Pécsi Galériában. A megnyitón köszöntőt mond Páva Zsolt, Pécs város polgármestere, a kiállítást megnyitja P. Szabó Ernő műtörténész, a megnyitón közreműködik Tolcsvay László zeneszerző.
Péreli Zsuzsának egész életművét végigkíséri a festői látásmód és anyaghasználat. Nem csoda, hiszen gyerekkora óta festőnek készült. A főiskolai felvételizéskor döntött úgy, hogy még nagyobb kihívás festői látásmóddal falikárpitokat készíteni. Pályája a 70-es évek derekán, művészeti szempontból termékeny környezetben indult: a textilművészet akkoriban vívta ki „függetlenségét” vagyis autonóm műfajként való elismertségét Magyarországon.
Péreli Zsuzsa
Kép forrása: a művész Facebook-oldala
Péreli egész életművét az oldott festőiség jellemzi, festőecset helyett azonban színes fonalakkal hozza létre alkotásait. Maga komponálja, emlékezetében őrzi és hosszú hónapok munkájával maga is szövi műveit. Szövés közben pedig egyre újabb és újabb technikai megoldásokat fejleszt ki. Életműve arról tanuskodik, az alkotó elme számára a gobelin ezer és ezer új lehetőséget hordoz, a művész kezében a leghétköznapibb tárgy is komplex értelmet nyer, elgondolkodtat, érzelmet közvetít. Kezdetben a madártollak használata (ASTA NIELSEN, 1978), majd a kétoldalas gobelin színe és visszája (AMNÉZIA, 1980), a különböző talált tárgyak beszövése (ARANYKOR, BOLDOGASSZONY, EREKLYETARTÓ, 1989 KARÁCSONY, TÁJKÉP XX. SZÁZAD VÉGE), a kárpit befeszítése egy talált tárgy keretei közé (LAKÓK JEGYZÉKE, FALISZÉK) mind olyan eljárások, amelyek egyszerre árulkodnak hagyománytiszteletről és formabontó törekvésekről. AMNÉZIA című tértextiljével Péreli 1980-ban átütő sikert aratott, nemcsak a textilbiennálé nyerteseként, hanem a műfajban megújítójaként is. A műfaji határok megbontása sokrétű tartalom közvetítését teszi lehetővé: régi fotók, és leporolt talált tárgyak mellett szent és profán témák kerülnek Péreli „fonal-hálójába”.
Életművének jelentős része foglalkozik metafizikus és szakrális témákkal, e művek forrásai a 19. századi pravoszláv ikonok és a katolikus kolostorokban kedvelt barokk kegyképek. A hagyományos Madonna gyermekkel kompozíció is gyakran felbukkan, mindig új előadásban. Közvetít két világ között, érzékelteti és lefordítja mindazt, amit csak sejteni lehet a nem anyagi valóságról, akárcsak az AEQUILIBRIUM (2000) című falikárpit ég és föld közt lebegő angyala.
Az utóbbi években a gobelin szövés hosszadalmas munkafolyamatával párhuzamosan Péreli a kollázs készítés dinamikusabb műfaját is gyakorolja. A DÉJÁ VU című sorozat különleges hatású együttese az egymásra ragasztott, megmunkált kép- és szövegnyomatoknak és az alakokat megjelenítő papírdomborműveknek. Mintha a rendező síkot, teret, időt összekeverve egy film sok apró kockáját egymásra vetítené. Hirtelen kiderül, mennyi rejtett ismétlődés bújt meg a képsorokban, mindannyiszor felvetve ugyanazt a nyugtalanító érzést. Ezek az önvizsgáló, elemző alkotások Péreli legfrissebb interpretációi életműve belső összefüggéseiről.
(KogArt sajtó, 2004)
Hozzászólások