A háború előtt felépült, de Isten nem költözött be a házba. Ám kincset rejtett az alapjába – mindvégig azt vigyázta. A családtagok kihaltak sorra. Kellenek, hát gyűlnek a barátok. A falakból figyeli őket egy angyal, olvas a verseket zengő szájakról. A cigifüst-bozótban felröppenni látszik a kerecsen, karmai közt kéziratok. Múzsák szorgoskodnak az elvadult kertben. Tantaluszi kín a költészet? Dehogy. Körbejár a gyümölcsöstál. A végletekig élt öröm – és a fáj! Szilveszterkor nemzeti zászló felett cseng az áldomáspohár. Álomból ölelkezés: télből menekedő rózsák. Az ajtóban, kapuban akad a zár. Marasztaló csók; parolák. Hely tehát van; vacogó veranda, koszos falak, málló vakolat. Kályhaszív és gázláng. Együttlégzéscsodák.
A Lyukasóra folyóirat 2000. májusi számában az Egyedül versműhely tagjainak műveiből jelent meg válogatás, melyet az alábbiakban közlünk.
Hozzászólások