Jutalomutazás
Ivan Ivanovics Kuzmics, a kazahsztáni kolhoz kanásza nyugdíjba készül. Összeül a kazahsztáni SZKP KB-ja és elhatározzák, hogy Ivan Ivanovics Kuzmicsot, a kazahsztáni kolhoz kanászát egy két hónapos jutalomutazás keretében körbeküldik a Szovjetunióban.
Az idegenvezető mindenütt lelkesen magyarázott, Kuzmics meg egész idő alatt nem szólt egy árva szót sem. Megérkeztek Leningrádba.
– Látja, bátyuska, ez a folyó a Néva. Ez a Néva bal partja, ez a Néva jobb partja. Ez a híd a Néva hídja.
Közben odaértek a Téli Palotához.
– És íme, itt a Téli Palota.
Kuzmics két hónap után először szólalt meg:
– Ejnye, fiam, de ösmerős nekem ez az épület. Jártam ám itt ’917-ben. Volt itt akkor egy kis csetepaté. Na, mondja fiam, lett abbúl valami?
Kuzmics kalandja Moszkvában
Ivan Ivanovics Kuzmics, a kazahsztáni kolhoz kanásza nyugdíjba ment. Elköltözött boldog ifjúsága színhelyére, Leningrádba. Egyszer, mikor Moszkvában járt, a Gum áruház műszaki osztályán kért egy mosógépet.
Az eladó úgy nézett rá, mint egy marslakóra.
– Elvtárs! Hát az egész Szovjetunióban nem lehet kapni mosógépet. Talán, talán Leningrádban…
– Kérem, az a helyzet, hogy én Leningrádban lakom.
– Elvtárs, a leningrádi elvtársak azt csinálják, hogy igényelnek egyet a leningrádi mosógépgyártól.
– Kérem, nyugdíjasként én a leningrádi mosógépgyár portása vagyok.
– Elvtárs, a leningrádi mosógépgyár munkásai azt csinálják, hogy hazaviszik apránként, oszt otthon összerakják.
– Kérem, én azt is megpróbáltam, de mindig tank jött ki belőle.
Pécs, 2015. szeptember 24. Lejegyezte: Dr. Hernádi László Mihály
Hozzászólások