Magamra hagytál


maguk terhével vert rokonokkal
jótét mosolyokkal
sótlan vigaszokkal
dróton jött vigaszokkal

így maradtam
egy üveg tardyllal

száraz torokkal
égő szemekkel
fáradt reggelekkel.

De gyűrött szívemet
megrokkant vállamat
széttört bordám ívét
hátam görnyedt hídját
elküldöm – eléd.

Legyen Ön az első hozzászóló!

Szóljon hozzá!

Az Ön e-mail címe nem kerül nyilvánosságra.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.