
Valaki
Valaki mindennap születik
valahol mindennap meghalnak
valami mindennap történik
valahol.
Valaki mindennap születik
valahol mindennap meghalnak
valami mindennap történik
valahol.
Névnapját köszönteni jött a kedves rokon azon a délután, amikor aranyszállal szőtt lepelbe öltözött fiatal lányka lépett a szoba ablakából a falak mozivásznára: a Tavasz.
Ne játsszon az, ki játszani nem tud
ne sírjon az, ki veszteni nem tud
ne énekeljen, kinek hangja nincsen
ne vicceljen, kinek humora sincsen.
Lehet már két esztendeje annak, hogy megismerkedtünk. Hideg kalapsodró szél zúgott a Mecsek felől. Én és a gazda fáztunk, de ő ezt egykedvűen nézte a kocsi hátsó ablakán át, sőt némi gyanakvással is, hiszen engem nem ismert. A bemutatkozást unott ásítással kezdte, aztán tetőtől talpig végigszaglászott, mint valami sugárzásmérő műszer, úgy járt fel s alá orra cipőimtől a zakómig, aztán vakkantással jelezte, hogy részéről befejeződött az ellenőrzés.
Két és féléves – okos a maga módján, az én kicsi szomszédom. Körülötte minden nyuszi-anya-nyuszi, apa-nyuszi. Azt mondta kéktenger szemét rámszegezve:
– Te is nyuszi vagy, Sanyi-bácsi nyuszi.
– És az Éva néni is az?
– Az Éva-néni, Éva-néni nyuszi…
Elszálltak az angyalok. Didergő ködbe bújtak az ablakok. Nézzük egymást – öregek. A felnőtté érett gyerekek: elmentek, és a kicsinyek. Nincs lárma, édes zűrzavar. Csak a magány, az ami betakar. Kialudt gyertyák, üres dobozok, gyűrt papírok. Emlékké fonnyadt örömök, óhajok.
Gőzös lehelettel
síró levelekkel
eljött a tél.
A vézna ágak nem fáznak
tömött bundákat ráznak
s a pucér út
gyönyörű pamut
kabátot kapott.
Sárga béka, gumi béka
– hová tűnt a régi nóta? –
Magam elé állítalak, mint
egy parányi herendi szobrot:
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes