A végtelenbe futó homokon lassú mozgás hullámzik végig a végtelenből az üvöltő csend pusztájában. A hidegen pásztázó sugárkéve rávilágít és ijedten megáll a kibukott parányi fej, aztán határozott mozgása megélénkül. Csápját forgatja-forgatja, majd a felszín puha síkján körbefut.
Csillogó hátáról, mint túlmeleg köpenyét a sivatagi vándor, lerázza. Óvatosan fürkészi a hallgatásba merült tájat. Apró szemeivel fogódzót keres – irányt, merre menjen, hol keresse az évezredes éjszakát követő reggel emlékoszlopát.
Ez a furcsa lény csak egy bogár. Olyan régi, mint az ember, aki nem tapossa el, nem is emeli tenyerébe szerencsét hozó kabalának, mert se az embernek, se a tegnapnak nincs nyoma. Azt mondta róla az egykor volt tudomány, ő a scarabeus, az öröklét bogara. Hazugság, kitalálás, vagy meztelen igazság, hogy ami volt az nincs, s ami volt máshol lel hazát?
Sebesen futni kezd. Előbb maga körül, majd messzebb és messzebb, aztán túrni kezdi az omló homokot. Keres valamit, valami nyomot, valamit, amit itthagyott. A tegnapot.
Szél támad. Ismerős. Borzolja a porszőnyeget. Dombot formál és völgyet, hegyet és víztelen tavakat.
Felhág az omló meredélyre és a porzó ködből látja azt a valakit, aki hasonló ahhoz, aki piramis falára véste egykoron. Mikor is? Ki tudja. Úgy hívták: ember. Ez olyan.
Ruhája nincs. Mezítlen. És jönnek mindenfelől. Térdre rogynak, hevesen kaparnak, és eltűnnek a mélyben.
Odarohan. Bogárlába viszi sebesen. A gödör szélén lenéz, és lát sok-sok meztelent, és kőházat, falakat, omlott és megégett falakat.
Kérdezne, de bogárszája hangtalan. Nem érti, csak nézi, nézi a megfogyott sereget. Ásnak, és hordanak köveket. Összefutnak, és parányi zöldet lelve csodálják, takarják, körberakják, kerítik.
És fut, fut tovább. Fáradtan megáll egy kiálló vasfekete valamin. Széttárja smaragd szárnyait és repülni kezd.
Nagyon messze újabb mozgó keresők. Emberek? Lehet.
Sebesen kaparni kezdi az omladék homokot és eltűnik. Aludni, aludni: négyezerig, vagy tovább is.
Ki méri az időt? És az idő mit jelent? Scarabeus, tudod-e?
Zöld parányból lesz-e fa? Rom-kövekből palota? Ember lesz a meztelen, s nem lesz újra esztelen? A homokból víz fakad? Ember! Ölni nem szabad!
A kis bogár nem felel. Elnyelte a homokár.
Hozzászólások