Halhatatlan • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Halhatatlan

A bánat fehér lovon érkezik
Mindig arra sújt, ki legritkább vétkezik
Nem mondja miért, soha, ha kérdezik
És nem az ő dolga, hogy az igazság létezik

Fekete selyembe öltözteti emberét
Kioltja fényeit, elveszi fegyverét
Megtölti poharát, szárítja kenyerét
Halálos pontossággal játssza a szerepét

Elegáns és gyönyörű, a szeme mindig ragyog
Arcán az a sok ezer év nem hagyott még nyomot
S mindegy, hogy az út min jön kemény kő vagy homok
Lovának patája az ember szívén kopog

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Halhatatlan”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés