A bánat fehér lovon érkezik
Mindig arra sújt, ki legritkább vétkezik
Nem mondja miért, soha, ha kérdezik
És nem az ő dolga, hogy az igazság létezik
Fekete selyembe öltözteti emberét
Kioltja fényeit, elveszi fegyverét
Megtölti poharát, szárítja kenyerét
Halálos pontossággal játssza a szerepét
Elegáns és gyönyörű, a szeme mindig ragyog
Arcán az a sok ezer év nem hagyott még nyomot
S mindegy, hogy az út min jön kemény kő vagy homok
Lovának patája az ember szívén kopog
Hozzászólások