Ha nem pusztulunk bele saját életünkbe,
akkor, lehet, hogy valamit rosszul csinálunk.
Akkor lett volna ott még mit megélni.
Ha majd egyszer angyalok leszünk
Megkérem Istent, hogy állítsa meg a
Világot nekünk, csak egy napra,
Hogy csak mi ketten legyünk
Rettegett káosz, dédelgetett rend.
Fent és lent? Kint és bent?
Valóság helyett rémálmokat hiszel.
Nem vagy elfolyt gyertyacsonk,
S már nem az Ördög lógatja lábát
Léhán mosolyod szélén!
Hol voltunk és hol nem voltunk.
Senki sem tudta s nem tudja, mi se.
Aztán lerakott minket valahová az élet
Fess az égre fényeddel,
Adj erőt a világnak lényeddel,
És ha egy nap majd Te tévedsz el,
Ott leszünk érted mind!
A bánat fehér lovon érkezik
Mindig arra sújt, ki legritkább vétkezik
Nem mondja miért, soha, ha kérdezik
És nem az ő dolga, hogy az igazság létezik