Nem vagy elfolyt gyertyacsonk,
S már nem az Ördög lógatja lábát
Léhán mosolyod szélén!
Talán lassan a hóvihar is elül,
És érzed majd legbelül, ahogy arcod
Megérinti az élet és végre saját kezed
Ölel magadhoz, hogy egy másik
Kéz is kinyúlhasson érted és úgy
Érintsen téged, mint azt, aki a leckét
Megtanulta, hogy boldog ember, csak
Boldog emberek közt élhet.
Nem vagy elfolyt gyertyacsonk,
Csak egy kedves kis széndarab, kit
Az élet mélyre ásott, hogy az iszonyú nyomás
Csodálatos csillogó csodává tegyen,
S legyen Gyémánt a neved, s kezed
Varázspálca, arcod ékszer és már
Semmilyen tűzben, soha nem égsz el!
Szemeiddel a bolygót beragyogod.
Szóljon hozzá!