Kicsipkézte a dér a lépcsőfokokat, mintha angyalok lépte nyomát látnám. Szépen horgolt, gondos munka. Lépések muzsikáját hallom. Apró, légies lépésekét, melyek máskor belevesznek a csendbe. Most hallani őket.
Rég jártam erre. Minden oly szokatlanul nyugodt ma, csak szívverésem dübörög vérereimmel kergetőzve. Ajándék ez a csend. Isten belehorgolta a csipkék közé, hogy mindenki láthassa és gyönyörködjék. Ő mindent ezért tesz… …a gyönyörködés miatt. A hangokat is ezért találta ki, hogy általuk nyerjen értelmet a hallgatás. Meg ezt a tejfehér ködöt is, ezt az áttetsző kendőt, hogy beburkolja vele a sok fölösleges szót, a sok cikázó képet, légies teret adva a nesztelenség grádicsainak. Elindulok ezen a lépcsőn. Nem tudom, hová jutok, de abban bizonyos vagyok, hogy Isten lába nyomában jó nekem.
Hozzászólások