Kovácsék elérkeztek a 25. házassági évfordulójukhoz. Mikor a férj hazament a munkából, a feleség mosolyogva várta, majd, mint aki kegyet gyakorol, így szólt:
– Na, apukám, ma este elmegyünk egy bárba.
Abban a pillanatban észbe kapott a férj, és szabadkozni kezdett.
– Jaj, anyukám, ma este már ne menjünk sehova. Úgy fáj a derekam. Ünnepeljünk itthon, kettesben!
– Nem, apukám, ma este elmegyünk egy bárba.
Fellebbezésnek helye nincs, az asszony óhaja parancs. Este elindulnak. Mikor odaérnek, megszólal a portás:
– Mély tiszteletem, Kovács úr!
A feleség fölkapja a fejét, szólni sem tud a meglepetéstől. Később a ruhatáros köszönti régi ismerősként a férjet:
– Jó estét kívánok, Kovács úr!
Majd a főpincér következik:
– Szervusz, Józsikám, ugye a szokott helyre?
A feleség már teljesen elkábult, pedig a java csak ezután következett. Jött a tánckar, mindenki integetett neki:
– Szia, Jocó!
Az egyik lány odaugrott, hogy a bikinifelsőt oldja meg hátul, a másik: hogy a bikinialsót oldja meg oldalt. Rögvest csaptak egy fergeteges bulit, a feleség majdnem elájult.
Hazafelé beültek egy taxiba. A feleség kezdett magához térni. Ezzel együtt jött meg a harci kedve is.
A portás: mély tiszteletem, Kovács úr? – Durr egy nagy pofon. – És a ruhatáros: jó estét kívánok Kovács úr? – Durr egy nagy pofon. – A főpincér: szervusz, Józsikám, a tánckar: szia, Jocó? – Agyba-főbe verte a férjét.
A taxis a visszapillantó tükörből látta mindezt, majd fejét csóválva megjegyezte:
– Ejnye, Kovács úr! De rigolyás kurvát szedett föl ma este.
Pécs, 2016. március 24. Lejegyezte: Dr. Hernádi László Mihály
Hozzászólások