Magyar Újságírók Országos Szövetsége
Komlósi Gábor elnök ünnepi köszöntője
Tisztelt Leendő Kitüntetettek, díjátadóink,
Kedves Vendégeink!
A Magyar Sajtó Napja alkalmából szeretettel köszöntöm a MÚOSZ tagjait, s természetesen azokat is, akik nem tagjai a Magyar Újságírók Országos Szövetségének;
s ha megengedik, megkülönböztetett figyelemmel azokat, akik ma, hamarosan, itt vehetik át első újságíró-igazolványukat.
Szeretnénk hagyományt teremteni ezzel az „avatással”, hogy az új tagok első találkozása a MÚOSZ-szal ne csak a pénztár legyen, hanem az ünneplő sokadalom buzdító tapsa is… (Majd, nemsokára.)
A 45 már idén felvett taggal (van köztük álláskereső és Príma-díjas festőművész!) tovább fiatalodik szövetségünk: most már eléri a 4 százalékot a 30 éven aluli tagok létszáma.
Kellenek a fiatalok!
1848-ban is ők vitték a zászlót, a „márcziusi ifjak” robbantották ki a forradalmat.
S kellenek persze a tapasztalt idősebbek is, akikkel ugyanúgy keressük azt a határt mindennapi életünkben, azt az illúziót, ami még elfogadható, vállalható, amikor még van hová félrenézni.
Nemcsak március 15-e apropója mondatja velem: fáj – maradjunk annyiban, hogy fáj –, hogy nem mindegyik újságíró-szövetséget kérdezték meg, kit jelölne az elvben legrangosabb hazai média-kitüntetésre, a Táncsics-díjra.
Igaz, más állami kitüntetésnél lesz MÚOSZ-jelölt kitüntetett, fotós és karikaturista.
S ez, ugye, véletlenül sem ugyanaz a kategória, amikor mi magunk csökkentjük – felére – a MÚOSZ saját díjazottjainak számát (Aranytoll, Tiszteletbeli Tag) épp azért, hogy még rangosabb legyen az elismerés.
De arról akkor sem feledkezünk meg – látják majd, hamarosan –, hogy határontúli, ezúttal erdélyi magyar újságíró is legyen az új aranytollasok között.
S ennek az üzenete is 1848-49-ig nyúlik vissza.
Nem zárójelben: ha csak beleolvasunk az erdélyi internetes fórumokba, petíciókba, megnézzük a MÚRE – Magyar Újságírók Romániai Egyesülete – honlapját, tisztán látszik: arrafelé sincs minden rendben a gondolat- és vélelem-szabadsággal.
Visszatérve a díjakhoz: megbecsüljük „nagy öregjeinket” is:
- március 3-án, 95. születésnapján adtuk át betegágyánál a Tiszteletbeli Tagságot jelképező arany MÚOSZ-igazolványt a karikaturista Kaján Tibornak,
- tegnap pedig a 90. születésnapját nemrég ünneplő Róbert Lászlónak, a kiváló tévésnek, egykori elnökünknek.
(Itt viszont zárójelben, hisz egy kis dicsekvés következik: az idősebbek, a végre megmozduló középkorosztály képviselői is egyre többen és rendszeresebben fordulnak meg a Sajtóházban! Az elmúlt bő félévben szerény számítások szerint is legalább négyszeresére, ötszörösére nőtt a szakmai és szórakoztató rendezvények száma, s tízszeresére az ezekre érkezők, az érdeklődők száma.
Az újonnan alakult junior szakosztálynak pedig már olyan prpgramja is akadt, januárban – egy videóblogger volt a vendég –, amelyre jóval a kezdés előtt ki kellett tenni a MEGTELT táblát.)
Megmozdult a MÚOSZ.
Pedig a média ma Magyarországon – bár sokan sokat beszélnek róla – nem közügy.
Vagy épp ezért „mocorog a szakma”, egyre többen akarják hallatni a hangjukat.
No comment.
Ismerős a régi mondás.
A legnagyobb magyar újságíró-szövetség honlapján mi nemrég elindítottuk a YES, comment rovatot.
És igen, ünnepségünkön summás véleményt fogalmaz majd meg az Egyesült Államok budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete is. Colleen Bell asszony – aki egyébként szakmabeli: televíziós producer – jószerivel első szóra elfogadta a megújult Kül- és Biztonságpolitikai Szakosztályunk elnöke, Trom András meghívását. Köszönt érte.
A Magyar Sajtó Napján együtt tisztelgünk 168 évvel ezelőtti „nagy eleink” emléke előtt.
S lehet, hogy a „márcziusi ifjak” közül már talán csak Petőfi és Jókai nevét tudja felemlíteni a mai átlagember.
Megjegyzem: épp az irodalmárokét, az újságírókét…
No comment.
Illetve: igenis kommentáljunk, írjunk, szóljunk mindenről, amit fontosnak tartunk! Március 15-ének ez is az üzenete.
Sok erőt kívánok ehhez mindannyiunknak!
Hozzászólások