Kovács Emil Lajos: Esti párák (Felsőbánya)
Ruhák ráncaiban bujkál ma az est,
víztócsák tetején szendereg e nap,
hintázó holdfényre hűvös árnyat fest,
omlatag könyvében megsárgult a lap.
Elpihen az alkony menüettet jár,
muzsikáló erdő sejlő táncait,
elpilledt a teste, fűpamlagon hál,
szellő simítgatja szarkalábait.
Fecsegő madárka menedéket kér,
szeretne megbújni, élni valahol,
muzsikája bánat, csaknem égig ér,
apró, árva teste szinte zakatol.
Tenyeremben tartom, míg elszenderül,
gyöngéd rejtekében égi fényre ül.
Hozzászólások