Kommentátor (lelkesen): Jó reggelt, jó szurkolást! Köszöntöm önöket a buszra futás reggeli futamán! És már fel is tűnt Hamvas Oszkár a Hajnal utcából, aki múlt pénteken élete legjobb formáját hozta, mindössze 3 perc 35 másodperc alatt érte el a buszt, ami egyéni rekord, főleg úgy, hogy ellenszél fújt és ráadásul Béla bácsi – az ötödik szomszéd – megkérdezte tőle, volt-e már a héten a kukásautó, emiatt pedig kiesett a tempóból. Most jár az első mérőpontnál, a Kovácséknál… Lássuk! 47 másodperc! Kicsit gyengécske idő, de még nagyon az elején járunk, a busz kétségbeejtő messzeségben van. Úgy látszik, Oszkár tartalékolja az erejét. Most következik az ellenőrző pont, a kapuban álló Rózsika néni, akinek érthetően kell köszönni, különben megóvhatják a futamot, és Hamvas Oszkár kieshet a bajnokságból. Igen… Remek! Oszkárnak volt még annyi levegője, hogy azt mondja: „Jó reggelt, Rózsika néni!” Hihetetlen szintidővel éri el a főutcát, ilyen még talán nem is volt: 3 perc 5 másodperc, de most feltűnik mellette az ellenfele, a nagy mumus, az ősellenség, Mókus Sándor, a Sátor utcából, aki ugyancsak remek idővel éri el az utolsó száz métert. Mindketten elképesztő hajrába kezdenek, fej-fej mellett futnak! Nagy a tét, nemcsak az első helyről van szó, hanem a sofőr mögötti ülésről is. Aki elsőnek száll fel a buszra, az ülhet oda. Oszkár vagy Sándor? Sándor vagy Oszkár?! Nem lehet tudni! Itt, száz méteren belül bármi lehet! Két szuperatléta, hatalmas rutinnal, akik most a szemük sarkából figyelik egymást. Már a buszt is látni. (egyre hangosabb) A többi utas szurkol, a két fiú már ész nélkül fut, ez a véghajrá, most lesprintelnek egy kóbor kutyát, átugorják a kukából kiborult szeméthalmot és most jön a tuja, a mumus tuja, az a fránya tuja, itt dől el minden! (magán kívül van) Ki merről kerüli meg? Oszkár jobbról, Sándor balról! Hopp-hopp! Ajjaj, Sándor lesodródik az ideálívről, túl nagy sebességgel kerülte meg a tuját, ezzel pedig Oszkár lépéselőnybe került. Azt hiszem, el is dőlt a verseny. Igen, igen, Hamvas Oszkár a Hajnal utcából megnyerte a mai futamot! 3 perc 43 másodperc! Elképesztő idő, elképesztő idő, hujjuj, de jó most Hamvas Oszkárnak lenni, hej! A második helyezett Mókus Sándor, a Sátor utcából, akinek csak hátul jutott hely a buszon. Kapcsoljuk a helyszínen tartózkodó riporterünket, aki mikrofonvégre kapja a győztest:
Riporter: Jó reggelt kívánok! Itt hatalmas a hangulat, az egész busz énekel és ugrál!
Az utasok skandálnak: A hat-tízes itt van végre, hej, hej! Mind ugráljon, ki elérte, hej, hej! A hat-tízes itt van végre…
Riporter: Oszkár, nagyon nagyot futottál ezen a reggelen, mi érzel most?
Oszkár (liheg): Nagyon boldog vagyok, annak ellenére, hogy nem kapok levegőt és begörcsölt a lábam. Nagyon örülök az eredményemnek és a sofőr mögötti helynek, Sándor nélkül nem ment volna…
Riporter: Igen, itt van Sándor is. Sándor, neked is gratulálok az eredményhez. A tuja döntött köztetek, hogy láttad ezt a szituációt belülről?
Sándor (liheg): Balról rövidebb megkerülni a tuját, ez eddig mindig bejött nálam. Ma reggel valószínűleg egy kutyagumin csúszhattam meg… Gratulálok Oszkárnak, tényleg szépen futott, de holnap én fogok nyerni, enyém lesz az első ülés!
Riporter: Ezzel adjuk vissza a szót a stúdiónak!
Kommentátor: Köszönjük szépen, legközelebb délután találkozunk, amikor a belvárosi futam következik: az-egyik-buszról-a-másikra-futás versenyszám. A viszonthallásra!
Még behallatszik az utasok skandálása: …mind ugráljon, ki elérte, hej, hej!
Sofőr hangja: Ne ugráljanak már, szétesik a busz! Hogy az a… (lekeverik a hangot)
Hozzászólások