Ha meghallgatnám most a csendet,
átjárhatna a végtelen,
ha egyszerű dalnokod lennék,
elrejthetnéd az énekem…
… és amikor már minden hallgat,
átadnám magam a dalnak,
elénekelnék minden hangot,
azt is, ami már messze hangzott,
mindazt, ami csak volt a létben,
azért, hogy mindenki reméljen,
reményt adó dalnok, ha volnék,
minden bánattól elhajolnék,
minden örömöm utat járna,
derű, s kedvesség diskurálna,
csendből nevetés gyöngye hullna,
s azt gondolnám,
ez el nem múlna…
Hozzászólások